2012. 09. 14., péntek, 06:36
Divat lett a főzés – megjegyzem, régebben is az volt -, de az internet terjedésével, a főzőműsorok megjelenésével és a szakácskönyvek dömpingjével hihetetlen méreteket öltött a főzési kedv.
Csak beírjuk egy étel nevét a keresőbe - pl. töltött káposzta -, és máris receptek tucatjait dobja ki számunkra. Most induló sorozatunkban ezért a legkevésbé szeretnénk recepteket bemutatni önöknek, de meghívunk mindenkit egy kis konyhai sündörgésre. Ízekről, élményekről, kedvencekről, régi történetekről olvashatnak lapunkban. Tartsanak velünk!
Jancsi és Juliska mézeskalács házikója
Mivel a múlt hétvégén mézfesztivál volt Kaposváron, ezért kezdjük ezzel a csemegével sorozatunkat. A méz régi kedvencünk, nem hiányozhat a konyhapultról, hiszen sokféle ételt édesítenek vele – ismerik a mondást: Édes, mint a méz! A tea finomabb a mézzel, a kisgyerekes anyukák pedig esküsznek a mézes tejre, amitől édesen alszik a csemetéjük (persze, fogmosás után). Gyógyító hatása évezredek óta ismert. Nem is sorolnám, olvassanak utána az interneten.
Ami ennél jobban érdekelt, az a mézeskalács története volt. A legősibb mézes sütemény a lepény, ami a mézeskalács elődjének tekinthető. Erős napsütésben felforrósodott kőre vízből, lisztből és mézből készített tésztát kentek és megszárították. I.e. a 3. évezredben az Indus folyó völgyében kör alakú kemencében, agyagformában mézeskalácsot is sütöttek már.
A mézeskalácsosság virágkora a 15–16. század volt. Tucatjával dolgoztak ekkor mézeskalácsosok egész Európában, a piaci konkurrencia pedig sok esetben tragikus eseményekhez vezetett. Ilyen történet Jancsi és Juliska meséje, amelynek igaz történetét Hans Taxler írta meg Az igazság Jancsiról és Juliskáról című könyvében. A Frankfurtban lévő Wernigerodéban felfedezte Katherina Shrader egykori mézeskalácsos asszony házát a spessarti erdőben. Kinyomozta, hogy a mézeskalácsos asszony 1647-ben vásárolta meg ezt a házat, amelyben jól menő mézeskalács sütödét rendezett be. Egy Hans Metzler nevű korábbi udvarlója, aki szintén mézeskalácsos volt, megirigyelte üzletét és boszorkányság vádjával följelentette. Hans Taxler megtalálta az 1651-ben lefolytatott boszorkányper iratainak borítólapját más dokumentumokkal együtt. Ebben az szerepelt vádiratként, hogy Katherina asszony seprűnyélen lovagol, s akit magához csalogat, azt meghizlalja és megeszi. Az asszony tagadott és végül felmentették. Egykori udvarlója azonban nem tudott belenyugodni az ítéletbe, Grete nevű húgával együtt felkereste a spessarti erdőben lévő házában, megölte, s hogy biztos legyen a dolgában, belökte áldozatát a kemencébe. Ezután a nürnbergi udvar beszállítójaként nyugodtan élt haláláig. (Forrás: www.kulinarisvilag.hu, Tar Károly: Erdélyi mézeskalács című könyve nyomán)
Szerencsére ma már mindenki nyugodtan süthet otthon mézeskalácsot. Különösen karácsonykor van ennek nagy hagyománya. Ilyenkor a megszokott csillag, fenyőfa, baba, stb. mellett megsüthetik Katherina asszony egész házikóját is.