2012. 08. 03., péntek, 06:24
Alighanem a gin lehetett az első városi drog. A XVIII. század kokainjának is nevezik ezért. A gin volt ugyanis az első tömény ital, ami nagy mennyiségben és olcsón az angol nagyvárosok, elsősorban London szegényeinek rendelkezésére állt.
A munkások azelőtt sört fogyasztottak, hogy leeresszék a gőzt, a gin közkinccsé válása azonban történelmi jelentőségű, a törvényhozásban is nyomon követhető változást hozott a szigetország életében. Amikor a holland tartományok helytartóját, Orániai Vilmost meghívták a trónra és az 1689-ben, III. Vilmos néven uralkodni kezdett, az angolok nem gondolták, hogy a mélyföldről nemcsak a királyt, hanem a gint is importálják maguknak. Pedig éppenséggel így történt. Egy 1725-ben kiadott rendelet nyomán egyre több söntésben kezdtek gint mérni. A hatás nem maradt el.
A ránk maradt források szerint a gingőzös évtizedekben komplett iparágak mentek tönkre, ugyanis az esti tivornyákon megittasult, másnapos munkások egyszerűen nem vették fel a műszakot. A korabeli lapok bizarr, öngyulladásos esetekről, csúf, alkoholmérgezéses elhalálozásokról is beszámoltak. Mindkét ügyben nyilvánvalóan a gin volt a bűnös. A brit hatóságok hamar felismerték a tüzes ital által előidézett nagy mértékű pusztítást, ezért ötven év alatt olyan magasra emelték a gin adóját, hogy már csak a legmódosabbak juthattak hozzá.
A XIX. század első felében a gin a jómódúak itala lett. A Temze-parti szeszfőzők azon versenyeztek, hogy minél különlegesebb, ízletesebb italt állítsanak elő a kifinomult ízlésű szeszfogyasztók örömére.
(folytatjuk)