2012. 07. 13., péntek, 06:04
A borász és herbalista Luigi Rossi egy Alesandro Martini nevű kereskedelmi ügynökkel fogott közös vállalkozásba Torinóban, a 19. század második felében. Remekül éreztek rá az Alpok lábainál élők alkoholigényére, ezért vermutot állítottak elő.
Volt azonban egy másik dobásuk is. Felismerték, hogy az észak-olasz vermutversenyt csak abban az esetben nyerhetik meg, ha nemcsak a helyiek számára főznek, hanem exportálják is az italt. 1867-ben már New York kikötőjébe érkezett az első párszáz láda vermut. Képzelhetik, hogy nem vesztegelt ott túl sokáig. A nedű rövid időn belül számos nemzetközi elismerést zsebelt be, a század végére pedig a Martini & Rossi lett az északi tartomány legnagyobb exportőre.
A cég a huszadik század során egyre csak hízott, és egymás után dobta piacra finomabbnál finomabb termékeit. A keserédes Rosso az eredeti, az igazi vermut. Pirosas-barnás színe dacára az ital alapja a fehérbor, amihez kevéske karamellt kevernek. Az Extra Dry-ból készül a martini koktél. Összetevőiről kevés vita esik, az arányok kérdése azonban sokkal izgalmasabb. A fő alkotóelemek tehát a gin és a vermut. Persze a martini dicsőségének csúcspontján állítólag az is előfordulhatott, hogy nyolc egységnyi ginre nem is töltöttek vermutot, hanem csupán egy olívabogyót dobtak az italba.
Végtére is, az a martini, amit az ember annak nevez. Hanem a Martini & Rossi sem kerülhette el végzetét a nagy ital-sakkjátszmában. Ahogy annak idején ők vásárolták fel a Noilly Pratot, úgy a kilencvenes évek elején a Bacardi tulajdonába került a torinói italfőző.
(Jövő héten újabb palack finomsággal folytatjuk!)