2012. 06. 29., péntek, 07:06
Tequila – ez a poros mexikói kisváros –, a spanyolok szeszfőzdéjének hála, igen sikeres lett és növekedésnek indult. Akárcsak a tequila-fogyasztás régió- és országszerte. Tequilát inni a XIX. századra része lett a helyi gasztronómiának.
A farmerek nyakukba akasztott, kivájt marhaszarvból hörpintették fel napi adagjukat. Az ital állítólag inspirálóan hatott a termelésre is.
A hírekbe és a filmiparba a tequila valamiféle romantikus, törvényen kívüli, vad nedűként került be, köszönhetően méghozzá az 1910-ben kitört forradalomnak. Úgy tartják ugyanis, hogy a Diaz tábornok diktatúrájának ledöntéséért hadba induló marcona forradalmárok (köztük Pancho Villa és Emiliano Zapata) közel azonos mennyiségű lőszert és tequilát fogyasztottak el. Tüzes víz keveredett a torkolattűzzel. Úgy is mondhatnánk, hogy a harcok hivatalos itala a Cuervo-tequila volt.
A filmvászon és az újságpapír mindenfelé elvitte a hírét az erős, férfias és forradalmi mexikói italnak. A tequila eztán nagy sikerre tett szert az Egyesült Államokban is, ahol manapság évente 70 millió liter fogy el belőle. A tequilaipar jelenleg természetesen a mexikói kormány szabályozása alatt áll. Tequila így kizárólag 100 százalékban természetes alapanyagokból készülhet, és legalább 51 %-ban kék agávét kell tartalmaznia. Palackozni is kizárólag Mexikóban lehet. A jó öreg Jose Cuervo által, még 1758-ban alapított szeszfőzőben, a mai napig a Cuervo család birtokában lévő La Rojena nevű lepárlóban. A tequilát kétszer főzik. Ezért olyan tiszta, és úgy az igazi.
(jövő héten újabb palack finomsággal folytatjuk)
