2012. 06. 15., péntek, 05:06
Eleinte kancsóban mérték a tennessee whisky-t, aztán valamikor a XIX. és a XX. század fordulóján Jack Daniel egy palackkereskedőnél rátalált arra a jellegzetes négyszögletű üvegre, ami azóta is jellemzi a márkát.
A Jack Daniel’s-t már az 1904-es St Louis-i Világkiállításon a világ legjobb whiskyjének választották, az igazi áttörés azonban a hatvanas években következett be. Addig viszont történt egy, s más. 1909-ben ugyanis Tennessee-ben betiltották az alkoholfőzést, ezért a gyermek nélkül elhalálozó Mr. Daniel cégét öröklő unokaöccse előbb Missouriba költöztette a gyárat, később azonban - immár szenátori minőségben – az ő lobbizásának köszönhetően gyújtották be újra a szeszkazánokat a déli államban. A termelés újraindult, hogy aztán Frank Sinatra legyen a XX. század második felének emblematikus Jack Daniel’s-fogyasztója.
Az úriemberek kivétel nélkül jobb kézzel isznak. Így tett Sinatra is, aki James Bondhoz hasonlóan („vodka-martini rázva, nem keverve”) az italszervírozásra is ügyelt. Kétujjnyi whiskyhez 3-4 jégkockát kért, aztán felöltötte poharát vízzel. Egy statisztika szerint az ezredforduló óta a whiskyivók 60 %-a kólával keveri italát.
A Jack Daniel’s-ből, az Egyesült Államok legnépszerűbb whiskyjéből évente négymillió láda fogy csak az USÁ-ban. Hogy mi a titok? Hallgassuk Frank Sinatrát: „Nem tehetek róla. Imádok mindent, ami átsegít az éjszakán, legyen az imádság, nyugtatószer vagy egy üveg Jack Daniel’s.” Sinatrát azóta is Mr. Jack első számú tesztpilótájaként tartják számon.
(Jövő héten újabb palack finomsággal folytatjuk!)
