2012. 06. 01., péntek, 06:49
Érdekes tény, hogy a cognac-i emberek nem voltak nagy konyakivók. Hennessy idejében ezért Anglia, Dánia, Írország és Hollandia felé irányult a brandy-export java.
A kezdetben gyógyszerként fogyasztott ital egyre népszerűbb lett a londoni kávéházak törzsközönsége körében. A francia szesz – a szakértelmen túl – a gazdagságot és a dekadenciát jelképezte a hidegvérű brit gentleman-ek számára. Hennessy – hiszen mégiscsak hajóskapitányból lett konyakkereskedő – ügyesen megszervezte a szállítmányozást is. Az ital jól fogyott, dőlt tehát a pénz is. 1794-ben pedig útjára indult az első amerikai szállítmány.
A XVIII. század végén Cognac régióban már vagy nyolcmillió liter brandyt termeltek évente. A konyaknak híre lett. És a Hennessy-nek is. A vállalkozást remek utódok vitték tovább, és az eladások egyre csak nőttek. Ami azt illeti, az árak is. Hiszen az iparágat majdnem a padlóra küldő nagy filoxéria-járványt például kizárólag a párlat drasztikus drágításával lehetett átvészelni. A konyakkészítők a XIX. század derekán sikerrel verték vissza a hamisítók támadását is. A konyak néven árusított pocsék lőrék ellen úgy vették fel a harcot, hogy a regisztrált előállítókat védjegytörvény védelmezte.
Az utolsó robbanás a nyolcvanas években történt, méghozzá zömmel az amerikai bűnözőknek köszönhetően. Akkoriban, mértékadó gengszterkörökben semmi sem vetekedett a C and C, vagyis a konyak és a kokain párosával. Persze ezt a rokokó-harisnyás Richard Hennessy sosem gondolta volna. Ő csak azt tudta, hogy kell elkészíteni a világ legjobb konyakját.
(jövő héten újabb palack finomsággal folytatjuk)
