2012. 05. 18., péntek, 07:19
Pérignon atya beindította a bencés borbizniszt. A hautvillers-i birtok itala egyre több francia asztalra jutott el, és a monostor vezetője – okos vállalkozóként – a hasznot a borászatba forgatta vissza.
Nagyobb pincét építtetett és egy szerencsés véletlennek köszönhetően forradalmasította a borexportot is. A legenda azt meséli, hogy egy szép napon két spanyol szerzetes tért be Hautvillers-be. Vizes kulacsaikat úgynevezett parafával zárták le, hogy a döcögős úton nehogy kilötyögjön belőle a frissítő. Pérignon rögtön rendelt a spanyol parafából. Korábban ugyanis fadarabokkal dugaszolták be a borospalackok száját, s mivel az nem zárt légmentesen, a bor hamar megecetesedett benne.
A parafával lezárt üvegeket viszont könnyebb volt szállítani, ráadásul a dugó lepecsételésével a minőséget is hitelesíteni lehetett. Azért ezzel is akadt némi gond. A parafával lezárt üvegcsék ugyanis hajlamosak voltak a felrobbanásra, hiszen a bort még a teljes érés előtt palackozták, a képződő szén-dioxidnak pedig nem volt hova távoznia. A zseniális barát ezért erősebb üvegeket rendelt, amik, kibírták a belső feszültséget, és íme, megszületett, pontosabban újjászületett a pezsgő.
Az ital hamar megtalálta a helyét az arisztokrácia asztalán és az uralkodó is szívesen fogyasztott belőle. A szerzetes pedig élete végéig a pezsgő tökéletesítésén dolgozott. Egyes feljegyzések szerint eközben veszítette el a látását. S hogy mi köze a mai Dom Pérignonnak a serény bencéshez? Semmi. Azon az apró tényen kívül, hogy a napjainkban kapható legjobb pezsgő a világon.
(jövő héten újabb palack finomsággal folytatjuk)