2012. 04. 27., péntek, 07:03
(Ital)történészek fontosnak érzik tisztázni, hogy Morgan kapitány életében sosem készített rumot. Ha azonban az ital nyakalásáról, pusztításáról volt szó, nos akkor feltétlenül lehetett számítani a rettegett tengerjáróra.
A feldolgozott cukornád maradékából készített égetett szesz akkoriban kezdett divatba jönni a tengerészek körében, amikor Sir Henry Morgan tartotta rettegésben a vizeket. Foglalkozását tekintve kalóz volt ugyanis, igen vérszomjas méghozzá.
Az angol uralkodó megbízásából méltósággal, hidegvérrel, példás ügyességgel és mindenekelőtt üzletszerűen fosztogatott spanyol gályákat. Túlzás volna azt állítani, hogy finom úriember volt. Városokat égetett fel, saját embereit meglopta és ártatlanokat mészárolt le. Kackiás bajuszt viselt, flottáját pedig elsősorban a kapzsiság, mint a hazaszeretet hajtotta. Így aztán kénytelen volt egy időre búcsút venni a tengertől, és őfelsége tömlöcével hosszabb ideig ismerkedni. Egy vad, zsákmányszerző hadjárata során ugyanis a nyílt utcán becstelenített meg egy asszonyt, ez a viselkedés pedig kalózkapitányhoz sem illik.
Az angol hatóságok bevonták ezért a hajózási engedélyét. Aztán mégis sikerült kikeverednie a hűvösről, hogy életét egy karibi sziget kormányzójaként fejezze be. Söntésről söntésre járt, minden este a kalózkodása során megesetteket idézte fel. Az emlékezéshez persze szüksége volt némi folyékony pokolra, ahogy akkoriban a rumot a gyarmatok lakói nevezték. Halálát is az alkohol okozta. Életében felhalmozott kincseit azóta sem találják. Alakja mégis legendás lett tengerészek és rumivók körében.
(folytatjuk)
