2012. 03. 24., szombat, 07:05
John Walker elárusítói karrierjének első éveiben az angolok előszeretettel ütöttek rajta az illegális szeszkészleteken, de az ifjú boltosnak enélkül is akadt gondja elég.
A jómódú kuncsaftok ugyanis ügyet sem vetettek a rossz minőségű lőrére, ami whisky néven volt kapható a Walker vegyes üzletben.
A teakeverékek elkészítésével foglalatoskodó John fejében megfogant az ötlet: miért ne lehetne a nyers töményekből is harmonikus, állandó ízt keverni? És nekilátott.
Igaza lett, hiszen a keveréknek dúsabb lett az íze, továbbá jobban kiemelte összetevőinek zamatát. Sőt, a különféle arányú vegyítések különféle karaktert eredményeztek, amik közül valamelyik biztosan passzolt a vastag pénztárcájú kuncsaftok igényeihez és egyéniségéhez. Az ügyes arányban kotyvasztott szeszek értéke ráadásul a korral nőtt, Walker üzletének pedig egyre nagyobb lett a híre.
A cég markáns, összetéveszthetetlen arculatát John fiának, Alexander Walkernek köszönheti. Mind az aláírással díszített címke, mind pedig a szögletes üveg ötlete az ő kobakjából pattant ki. Persze a világhírhez azért szerencse – máshonnan nézve tragédia – is szükségeltetett. A XIX. század második felének filoxérajárványa ugyanis letarolta a szőlőket, a borfogyasztásnak ezzel befellegzett, úgyhogy az ínyencek is a whisky felé nyújtották ízlelőbimbóikat.
Aztán az üzlet beindult. 1920-ra a világ százhúsz országának bárjai árultak Johnnie Walkert, nem sokkal ezután pedig királyi engedélyt kapott a cég, amely azóta is az udvar hivatalos beszállítója. Ha felhajtanak egy Johnnie Walkert, gondoljanak a fiatal, skót boltosra, aki megcsinálta!
