2012. 02. 09., csütörtök, 13:34
Háromszáz éves az újjászületett Kaposvár. Hercegi oklevél őrzi az újratelepítés tényét, tanulmányok születtek gyarapodásáról, lakóiról, épületeiről, a fejlődését meghatározó lakosok életpályájáról.
De kik azok az ősök, a régi Kaposvár utolsó és új város első lakói, akiknek emléke ma az utódok öröksége? Háromszáz év múltán felkutattuk nevüket, hogy az évfordulón megszólíthassuk őket. Három évszázaddal ezelőtt a teljes pusztulás képét mutatta Kaposvár. A török háborúk és a Rákóczi-szabadságharc során a település teljesen elenyészett, egy ház sem maradt épen, lakosai szétszéledtek. A várat lerombolták, a város utcai harcok színterévé vált, többször is leégett. A malmok elpusztultak, a földek és a szőlők műveletlenül terültek el a pusztává lett település körül, egyedül az egykori kertek termettek sok feles szilvát.
1712-ben, a letelepedési engedély kiadásának évében csupán kilenc család lakta Kaposvárt. A korabeli összeírások megőrizték, hogy kik voltak azok, akik minden hányattatás ellenére is kitartottak a romok között: Koacs Tamást, Pölöskei Tamást, Halász Mártont, Varga Miklóst, Toth Istvánt, Kis Istvánt, Koacs Mátyást, Molnár Jakabot, Kőrtinye Istvánt és családjukat tekinthetjük a mai Kaposvár őslakosainak. Részben az ő élni akarásuknak és ragaszkodásuknak köszönhetjük, hogy a csaknem elpusztított egykori település háromszáz éve újjászületett.
Ők és a közben lassan visszatérő korábbi lakosok voltak azok, akik ilyen nehéz helyzetben is fontosnak érezték letelepedni az elhagyott városban, ezért a hercegi oklevél tanúsága szerint Szabó Péter vezetésével letelepedési engedélyért folyamodtak a földesúrhoz, Esterházy Pál herceghez.
Mivel a herceg érdekei megegyeztek a lakosok érdekeivel – hiszen a földbirtokos is jövedelemre akart szert tenni –, Esterházy Pál teljesítette a kérelmet, és 1712. december elsején Kismartonban letelepedési engedélyt bocsátott ki Kaposvár számára.
Az okirat szerint a lakosok három esztendeig nem kötelesek pénzbeli adót fizetni, három esztendő elteltével azonban kötelesek házanként egy tallért megfizetni a hercegnek. Cserébe a lakosok ígéretet tesznek, hogy rövid időn belül háromszáz házzal szaporítják a várost. Az oklevél többek közt rendelkezik a híd, a gát és a malmok építéséről, a mészárszék és a kocsma működtetéséről, a környező földek műveléséről, még a méhek tartásáról is.
A török, majd a Habsburg-birodalom peremére került, többször feldúlt kicsiny Kaposvár ekkor indult el a valódi várossá válás útján. A település élete azóta folyamatos.
