2024. 06. 02., vasárnap, 18:00
Kötcse után, most a Zselicben is ráleltek a ritkaságnak számító méhbangóra. Bakonyi Éva természetbúvár, a Vadvirágos Kaposvár szerkesztője május végén figyelt fel a különleges formájú és rajzolatú virágra egyik túrája során. Szakértők bevonásával azonosították a növényt, melyről kiderült, hogy megjelenése eddig nem volt ismert a Zselicben.
Egy zselici sétám során vettem észre a kis rózsaszín lepelleveleket, majd a bangókra jellemző barna, domború mézajkat. Tudtam, hogy ritka vadorchideára leltem, csak arról nem volt tudomásom, ismert-e zselici jelenléte – mondta Bakonyi Éva, aki szakértőkhöz fordult, hogy pontosan azonosítsák a méhbangót. Molnár V. Attila botanikus, a Magyarország orchideáinak atlasza című könyv szerzője is megerősítette, hogy mind ez idáig nincs adat a méhbangó zselici jelenlétére.
Bakonyi Evelin és Makai Győző a helyszínen újabb töveket találtak. A Duna-Dráva Nemzeti Park kaposvári önkéntese, Schlitt Péter Bence értesítette a nemzeti parkot, melynek munkatársa Daróczi Zsolt egy napon belül intézkedett, hogy a ritka virágokat ne érinthesse kaszálás a területen.
A május-júniusban virágzó méhbangó (Ophrys apifera) hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 forint. Magyarországon ritkának számít, elsősorban dombvidéki, ritkábban síksági vagy alacsonyabb hegyvidéki helyeken fordul elő. Leggyakoribb lelőhelye a Zalai-dombság, de előfordul a Pilisben, a Vértesben, a Bakonyban, a Mecsekben, a Villányi-hegységben. Magyarországon eddig összesen 58 állományát mérték fel, teljes egyedszáma néhány ezres nagyságrendűre becsült. A listán eddig nem szerepelt a Zselic térsége, ugyanis a méhbangó ezen a tájon egyáltalán nem fordult elő.
A méhbangó fejlődésének jellegzetessége, ezáltal fokozott védettségének egyik oka, hogy a mag kicsírázása után két évvel később fejleszt csak zöld levelet. Virágzásra a csírázást követően a 9-11. évben kerül sor először. Élettartama 12-22 év. Aszály idején kevesebb növény virágzik, sőt a folyamat akár teljesen el is maradhat. A kedvezőtlen években az állomány fele is a föld alatt lappanghat, de ennek időtartama ritkán haladja meg a két évet. A méhbangó hazánkban önmegporzó. Feltételezik, hogy a mediterrán területeken a faj virágait – legalább részben – rovarok porozzák meg, de az önmegporzó képességének köszönhetően függetlenedni tudott, így az északi tájak felé is jelentős mértékben tudott terjedni. Új megjelenésének egyik magyarázata a melegedő éghajlat és az idei csapadékos esztendő, így a kis méhbangót a klímaváltozás nyertesének tekinthetjük. Meglelésének másik oka Makai Győző amatőr botanikus szerint, hogy egyre többen nézünk nyitott szemmel a bennünket körülvevő világra.
