2025. 09. 25., csütörtök, 09:37
A szakértők szerint nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelesség is biztosítani, hogy mindenki egyformán hozzáférhessen a strandok és turisztikai létesítmények szolgáltatásaihoz - írja a Hirbalaton.hu.
A Balatoni Szövetség és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) közös szervezésében tartott strandminősítő rendezvény záróeseményén dr. Laki Tamás építész- és rehabilitációs mérnök, a MEOSZ műszaki vezetője élesen fogalmazott: az akadálymentesítés nem szívesség, nem aranyos gesztus, hanem joggal elvárható kötelezettség mind a tervezők, mind az üzemeltetők részéről, olvasható a Hirbalaton.hu oldalán.
Jelzés a döntéshozóknak és az üzemeltetőknek
Az esemény résztvevői között strandüzemeltetők, polgármesterek és más érintettek is jelen voltak, akiknek Laki felhívta a figyelmét: a társadalom érzékenysége, az együttélés felelőssége műszaki követelményekben is mérhető. „Az, hogy mennyire akadálymentesek az épületeink, közterületeink, tükrözi, hogy a társadalmunk hogyan viszonyul a fogyatékkal élőkhöz” – mondta a szakember.
Magyarországon 2021-től alkalmazzák az uniós akadálymentesítési irányelveket, amelyeket a tervezőknek és hatóságoknak is figyelembe kell venni. Ezzel párhuzamosan a hazai TÉKA (településrendezési és építési követelmények alapszabályzata) is tartalmaz szigorúbb előírásokat az akadálymentesítésre és a biztonságos használhatóság biztosítására.
Konkrét jogszabályi követelmények változtak
Laki kiemelte, hogy az újak között szerepel, hogy az építkezéseknél a küszöbök maximális magassága csökken: korábban 2 centiméter lehetett, most már csak 1,5 centiméter magas küszöbök engedhetők meg. Emellett megnövekedett az igény az akadálymentes parkolóhelyek arányára is.
A szakember hangsúlyozta, hogy nem elég a jó szándék: „Ne spóroljanak az ehhez értő szakemberen, és a kivitelezésen. Az az érv nem állja meg a helyét a bíróságon, hogy nem fért bele a szűkös költségvetésbe egy-egy megfelelő rámpa, akadálymentes ajtó, pénztár.”
Turisztikai szempont, közösségi felelősség
Az akadálymentesítés kérdése nem csupán infrastrukturális probléma: turisztikai vetülete is van. Laki felvetette a balatoni létesítmények bekapcsolását európai akadálymentes turizmus adatbázisokba, hogy azok, akik korlátozott mozgásképességgel élnek, jobban tájékozódhassanak arról, mely helyek elérhetők számukra.
Kiemelte: az akadálymentes megoldások nem csak a sérülékeny csoportoknak jelentenek lehetőséget, hanem “a társadalom 40 százalékának” hasznára válnak, és “létszükség a társadalom 10 százalékának.”
Pozitív példák, figyelmeztetés a hibákra
A szakember bemutatott jó és rossz példákat is a Balaton térségéből, ahol az akadálymentesítés technikailag jól kivitelezett volt, és azokra is, ahol hiányzott a szakmai felkészültség. Felhívta a figyelmet, hogy a szándék és a forrás önmagában nem elegendő – ha a megvalósítás elmarad vagy nem megfelelő, akkor az eredmény nem szolgálja a közösséget.
A balatoni strandok működtetői és helyi döntéshozói számára ez az esemény világos üzenetet küldött: az akadálymentesítés nem opció, hanem mérnöki, jogi és erkölcsi kötelesség. Akadálytalan hozzáférést biztosítani nem „cukiság”, hanem elvárható norma – különösen egy olyan turisztikai régióban, ahol a vendégek sokféle igénnyel érkeznek. A Balaton-part létesítményeinek hozzáférhetővé tétele egyszerre társadalmi felelősség és hosszú távú érték.
