2018. 11. 22., csütörtök, 16:05
A kormány célja, hogy csökkentse a bürokráciát, és csak annyian dolgozzanak a központi és területi közigazgatásban, ahány emberre feltétlenül szükség van, hiszen felelősen kell gazdálkodni az adófizetők pénzével.
Tuzson Bence, a Miniszterelnökség közszolgálatért felelős államtitkár a Magyar Hírlapnak adott interjút.
- Zajlik a központi közigazgatás átalakítása, az ellenzéki sajtó leginkább az elbocsátásokról cikkezik. Tényleg működésképtelenség alakult ki egyes területeken?
- Szó sincs róla. Ráadásul egy ilyen intézkedést sohasem a létszám, hanem a hatékony, jól szervezett működés szempontjából kell megközelíteni. A kormány célja, hogy csökkentse a bürokráciát, és csak annyian dolgozzanak a központi és területi közigazgatásban, ahány emberre feltétlenül szükség van, hiszen felelősen kell gazdálkodni az adófizetők pénzével. Eközben a digitális forradalom elérte a közigazgatást, jócskán megváltozott a környezetünk, az ország előtt is újabb kihívások állnak. Ha csak a migrációra gondolunk, látjuk, hogy a határvédelem mekkora feladatot ró az államra. Az is szempont, hogy húsz-harmincéves távlatban Európa egyik legélhetőbb állama szeretnénk lenni. Ehhez alapvetően három területre kell koncentrálni.
- Melyek ezek?
- Az egyik a családtámogatások rendszere, hiszen Magyarország nem bevándorlással akarja megoldani a népesedési problémákat. Ide tartoznak az otthonteremtést segítő kedvezmények. Szintén fontos a gazdaságfejlesztés és a versenyképesség növelése, hiszen csak akkor lehetünk erősek, ha minél inkább a saját lábunkon állunk. A további növekedéshez viszont csökkenteni kell a bürokráciát. A harmadik kiemelt terület a nemzeti identitás, a kultúra, illetve az oktatás erősítése, ezzel együtt az identitásunk megőrzése. Ez ugyanis a jövőnk záloga. Mindezt azért tartom lényegesnek, mert a közigazgatást is úgy kell átalakítani, hogy megfeleljen ezeknek a kihívásoknak, és támogatni tudja ezen célkitűzések megvalósítását.
- A területi közigazgatás terén már sok minden történt az elmúlt években. Merre tovább?
- Valóban, ám nem szabad megállnunk. Nem lehet senki másodrendű állampolgár annak függvényében, hogy városban vagy falun él. Ezért az állami szolgáltatásoknak mindenki számára elérhetőnek kell lenniük, azonos minőségben. Ezt célozza a kormányablakbusz-program, amely valamennyi települést elér. Akárcsak a többi kormányablak esetében, ezeknél is akár tizenöt percen belül el tudja intézni teendőjét az állampolgár, 2200 ügytípusban. E járművekkel együtt már több mint háromszáz kormányablak áll rendelkezésre, ráadásul pályaudvarokon nyílnak majd újabbak is. Továbbá a következő időszakban áttekintjük, hogy melyek a felesleges hivatali eljárások, akadhat ugyanis olyan procedúra, ahol a döntést a polgárra bízhatná az állam, illetve bizonyos bejelentési kötelezettségeket is el lehetne felejteni, ahogy egyszerűsítésekről is kellene még beszélni. Egyelőre hétszáz ilyen ügytípust azonosítottunk, a kormány dönt majd a részletekről.
- Mondana példát?
- Régi felvetés, hogy kevesebb igazolvány is elég lehet. Az e-személyi már egy jó lépés volt ebbe az irányba, de van még ezen a téren lehetőség. Azon is gondolkodunk, hogy a vállalkozói engedélyre valóban szükség van-e, vagy elégséges lenne az adóbejelentés. Széles a skála. Hangsúlyozom: mindez egyelőre a javaslatok szintjén létezik, határozat nem született. Ugyancsak érdemes lenne áttekinteni a megyei-járási intézményrendszert olyan szempontból, hogy ezek az egységek betöltik-e a társadalomszervezési feladataikat. Úgy érzem, ezen a területen van még teendőnk.
- Vannak hasznosítható nemzetközi minták Ön szerint?
- Több modellt is tanulmányoztunk, most elsősorban az osztrák közigazgatást és digitalizációt látjuk jó mintának a racionalizálás kapcsán, persze a hazai viszonyokat figyelembe véve. A jó alapok már megvannak, azokat Navracsics Tibor miniszter úr letette, a magyar hagyományokra építve, ám a 21. század kihívásaihoz.
- Az építésügyi engedélyeztetéseknél is komoly változások voltak az elmúlt időszakban. Ezek beváltak?
- A változás lényege az volt, hogy erősítsük meg a tervezői felelősséget, ezzel párhuzamosan az állam engedélyezői teendőit csökkentsük. Szintén külföldi példák nyomán indultunk el ebbe az irányba, de szeretnénk tovább haladni, van még feladatunk ezen a téren is.
- Az Index írt a minap arról, hogy az elbocsátások révén a kormány lényegében ellehetetleníti az örökségvédelmet. Mit szól ehhez?
- Alapvetően szellemiségbeli változásokat szeretnénk elérni. Érdemes feltenni a kérdést: milyen célt szolgál nemzeti örökségünk? Azt szeretnénk, ha a múlt épületei a jelenben is élnének, és a jövő számára is hordoznának üzenetet. A térdig érő romok nem tudják megmutatni, kézzel foghatóvá tenni Magyarország valódi értékeit, történelmét számunkra, de a következő generációk számára sem. Jó példa az új felfogásra a diósgyőri vagy a füzéri vár megújulása, sőt, akár az egész kastély- és várprogram. Ezt folytatjuk. Ehhez azonban hozzá kell igazítani a megfelelő intézményrendszert. Komoly tudományos munkára van szükség, de ezt lehetőség szerint nem szabad összemosni a hatósági tevékenységgel. Ha Magyarországon valaki műemléket vásárol, azzal szembesül, hogy nem tudja pontosan, mihez kezdhet vele. Ez probléma.
Egyértelműsíteni kell tehát a szabályokat, leválasztva a szakmai műhelymunkáról. Nem elfogadható, hogy ha egy ingatlant műemlékké nyilvánítanak, hazánkban csökken az értéke, míg például Franciaországban nő. Szükség van új támogatási rendszerre is, a bizonytalansági tényezőket pedig meg kell vizsgálni. Ebbe fogtunk bele, nem holmi ellehetetlenítésről van szó. Sőt.
