2013. 02. 10., vasárnap, 13:50
A kaposvári harmad- és negyedéves színészosztály hallgatóiból álló független társulat, a k2 Színház három előadását tekinthetik meg 3 napon át Budapesten a Malomudvarban. Tavasszal újabb előadásra készülnek, Budapesten tartanak majd bemutatót.
Február 10-én, vasárnap 19 órától a ...volt egyszer egy Helené, 11-én, hétfőn 16.45-től a Morgenstern halála, 12-én, kedden 19 órától pedig a Sziszüphosz látható a Soroksári úti Malomudvar Színházi Műhelyben, a kaposvári színészhallgatók által alapított k2 Színház 3 napos fesztiválján.
Az alkotók:
Benkó Bence: A k2 most az egyik legfontosabb dolog az életünkben. Szinte az egész egyetemi létünket végigkísérte, mondhatni együtt cseperedtünk. A Kaposváron megszerzett tapasztalatokat felhasználva elkezdtünk magunkban/tól/ból alkotni, létrehozni olyan előadásokat, amelyek rólunk szólnak. Ezeken keresztül feltehetünk olyan kérdéseket, amelyekre a válaszokat igazán fontosnak, égetően szükségesnek tartjuk. Igyekszünk nem elfelejteni, hogy ez egy független kis csapat, ami igazán csak hozzánk tartozik. Hálásak vagyunk azoknak, akik segítették és segítik a mai napig a munkánkat. Szerencsére egyre több ember érdeklődik irántunk és jelzi, hogy szívesen dolgozna velünk. Megtisztelő az a bizalom, amellyel hozzánk fordulnak – akár idősebb színészek, színésznők, akik tudják, hogy nem az anyagiakról fog szólni, ha együttműködünk. Az, ahogy létrejött kis fesztiválunk a Malomudvarban szívmelengető élmény számomra. Lehetőséget kaptunk, hogy egy előadásunkat, a „Morgenstern halálát” bemutassuk.
Tavasszal újabb előadásra készülünk, Budapesten tartunk majd bemutatót. Szükségünk van a közös, független munkára, mert tovább lendít minket az esetleges holtpontokon, visszaadja a hitet abban, hogy "érdemes". Időnként támadnak efelől kétségeink, mert bizonytalanságot és egyre több képmutatást tapasztalunk magunk körül, a szakmában is és ez mindannyiunkat elszomorít, elkedvtelenít.
Fábián Péter: Ha fel kéne sorolnom, mi működteti a k2-t, talán azt mondanám: ötven százalék kíváncsiság, ugyanennyi játéköröm és nulla forint. Éjféltájban, miután véget érnek a vizsgaelőadások próbái az egyetemen, összegyűlünk valamelyik mesterségteremben, hogy utánajárjunk egy-egy problémának, ami minket foglalkoztat. A hangsúlyt nem arra fektetjük, ki hogyan teljesít majd, nem kell megfelelni elvárásoknak, törődhetünk annak a kikísérletezésével, hogyan lehet beszélni a minket körülvevő világról a színház nyelvén. A csapatot a közös törekvés tartja össze, és ez élményszerűvé teszi a próbákat, a műhelymunkát.
Eddigi öt előadásunkkal eljuthattunk a Csiky Gergely Színházba, az Ördögkatlan Fesztiválra, a szegedi Thealterre, a Zsámbéki Színházi Bázisra, a Tűzraktérbe, az R16 Pódiumra, és most irány a Malomudvar, jön az első jelentősebb bemutatkozásunk a pesti nagyérdemű előtt, melyet izgatottan várunk.
Horváth Szabolcs: A k2-vel az együtt töltött idő kárpótol mindenért. Kísérletezni, többféle anyagot megszelidíteni és magunkévá tenni kivételes dolog. A kezdeményezésünk erre ad teret. Tavaly bemutattuk a „... volt egyszer egy Helené” című előadásunkat, amit a két ördögi fickó (Bence, Petya) dolgozott át, idén pedig Franz Kafka „A Kastély” című regényét adaptálták ez lett a Morgenstern halála, amiben az "örökös földmérő" próbál egy apró kis célt elérni annak érdekében, hogy a munkáját elvégezhesse. Mondanom sem kell, nem megy neki. Bedarálja a rendszer...
