2025. 09. 16., kedd, 14:40
Nagy belátásra valló mondatokat olvashattunk a minap Huszka F. Imrétől. A vágyvezérelt zsurnaliszta lenullázta életművének utóbbi 11 évét, amikor maga ismerte el, olyan ügyekről ír, amelyek csak mások téveszmerendszerében léteznek.
„Egy »ügyön« görcsöl évek óta, vergődik, túrja-rágja a habot, ráadásul olyanon, ami csupán az ő téveszme-rendszerében létezik” – ezt írta Huszka F. Imre e sorok írójára vonatkoztatva, csak azért, mert ismét szembesítettük az öt évvel ezelőtti randa hazugságára, majd bukására.
Mindez azért fájó, mert ezzel a mondatával Huszka Imre maga dobja ki életművét oda, ahová az egyébként is való lenne. Merthogy az állítólag csakis az én téveszmerendszeremben létező ügy ma már mindenki számára ismerős lehet.
Huszka Imre inkognitóban rejtező informátorára hivatkozva akkoriban azt írta: minden NER-es (értsd: Fidesz által irányított) megyei jogú városból két-két embert kell delegálni az Index.hu kiürülő szerkesztőségébe, és Kaposvárról az egyik éppen jómagam volnék. Mint ismert, 2020-ban az országos piacvezető lap szerkesztőségi gárdája felmondott, és elindult megalapítani a Telexet. Huszka – ahogyan az lenni szokott – ezután kezdte a hamis gombhoz varrni a még hamisabb kabátot, ami aztán zakó lett. Számára.
Vagyis ahelyett, hogy tisztességgel utánajárt volna az információnak, felguglizta az egyébként is kamu infót, és képzeletben „egészséges vidéki gyerekekkel” töltötte fel az Index szerkesztőségét. Az ő szavaival élve: túrta-rágta a habot, miközben – itt és itt – egy fantommal levelezgetett, sokak szórakozására. Bár nem vagyunk olyan profik a mentális elakadások diagnosztizálásában, mint ő, azért ez mégiscsak a demencia felé mutató jel. Mint amikor Joe Biden kezet fogott egy rakás nem létező emberrel…
Az állítólagos téveszmerendszeremben lévő ügyről tehát csupán két blogbejegyzése, majd a Magyar Narancsnak írt cikke tanúskodik, az a szösszenet, amellyel Huszka Imre kiérdemelte lapjának és önmagának az Index.hu által adományozott féknyúz-vándordíjat. Aligha lehet elégszer idézni az akkori méltatást:
Még a sokat szenvedett magyar sajtóban is ritka, hogy egy cikkből tényleg egy szó se legyen igaz, ám ez a bravúr is sikerül a Narancsnak (vagyis Huszka Imrének – SZMA), amely pedig amúgy szintén imád féknyúzozni, ha másik oldalon álló médiumról van szó.
Huszka Imre szakmai standardjába simán belefért, hogy részben e sorok íróját, részben a Somogyi Hírlap egyik újságíróját összeindexezte, anélkül, hogy akár csak egy kérdést intézett volna feléjük. Mint ahogyan vélhetően nem kérdezte meg az általa szegről-végről ismert Szörényi Pétert sem, akit az új szerkesztőségi tagok toborzásával bíztak meg. Ha megtette volna, nem kellett volna beérnie a hozzá eljuttatott teljesen egyértelmű cáfolattal.
Ugyanilyen könnyedén illeszkedett a szakmai standardjába az is, hogy a már eleve hamis információt is eltorzítsa. Az informátor ugyanis a Somogyiban dolgozó újságíróról állította, hogy Budapesten szeretne dolgozni, ezt a szándékot Huszka nagyvonalúan e sorok írójára testálta. Tehát hazudott. Ebben is.
És Huszka Imre szakmai standardjába az is simán belefér, hogy öt éve képtelen elismerni a baklövését, öt éve képtelen pontosítani az állításait. Annak ellenére ódzkodik ettől, hogy terjedelmes, pontosabban terjengős blogjában maga rögzíti, hogy a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének etikai kódexében foglaltakat magára nézve kötelezőnek tekinti.
Abban egyebek között ez olvasható:
„A pontosság érdekében minden egyes információforrást kritikával kell kezelni: az esetleges tévedésre nem mentség, ha azt a tartalomszolgáltató valamely más médiumból vette át. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az információk gyorsan elévülhetnek, ezért a korábban ellenőrzött információkat újraközlés esetén újra ellenőrizni kell.
A leglelkiismeretesebb munka mellett is előfordulhat ugyanakkor, hogy téves információ kerül a tartalomba: ilyenkor a hibát azonnal el kell ismerni és a lehető legvilágosabban ki kell javítani.”
Azóta is várjuk a javítást, merthogy ez az ügy – bármennyire is jó volna feledni – bizony nemcsak az én téveszmerendszeremben létezik, hanem a huszkai életműben is. Ez akkor is így van, ha „Kaposvár leghíresebb ellenzéki újságírója” kínjában felemlegeti megannyi hibánkat és tévedésünket. Bármennyit hoz is elő, egyik sem fogja meg nem történtté tenni a minden újságírói normát mellőző orbitális hazudozását és kapitális bukását.
Persze, felmerülhet az olvasóban, hogy ezt a történetet hányszor írja még le a vércsivava. Nos, valószínűleg még elég sokszor, egészen addig, amíg meg nem történik Huszka részéről a minimálisan elvárható pontosítás.
Nyitóképünk forrása: Hír Aréna
