2024. 03. 24., vasárnap, 17:05
A címben közölt megállapítás egy buszvezetőtől származik, akinek egyidejűleg kellett volna több problémát is kezelni, s aki múlt csütörtökön alig több mint negyed óra után besokallt. Baleset lett a vége.
Szokatlan részleteséggel írta meg olvasónk múlt heti utazási élményét. A beszámoló ráirányítja a figyelmet arra, milyen könnyen ki tud hozni bennünket a sodrunkból, ha nem az előre elvártak szerint alakul egy adott utunk.
Következzék a levél:
Március 21-e van, 14:53. A Kaposvári Közlekedési Központ tízes kocsiállásánál a Volánbusz 5946-os viszonylatán közlekedő 345-ös járat a helyén áll. A felszállásnál hosszú sor kígyózik, de a felszállás gyorsan megy, a buszt vezető hölgy gyorsan ellenőrzi a jegyeket és bérleteket.
A tervezett indulási időben, 14:55-kor a busz majdnem teljesen megtelt, várjuk az indulást. Eltelik pár perc, miközben járó motorral ugyanúgy egyhelyben állunk. Az utazóközönség kezdi elveszteni a türelmét, és kicsit megemelt hangon kéri számon a busz vezetőjét, hogy miért nem indulunk el, mire ő kicsit idegesen, erős gesztikulációval válaszol.
Mikor már majdnem tíz perce vártuk az indulást, begurult mellénk egy busz. A sofőrünk kiszállt, majd felhívta a főnökét, aki magyarázatot adott, hogy mi is történt. (Mint később kiderült, a Berzsenyi utcai felüljáró felújítása miatt a busz más útvonalon közlekedett, de a társaság gondolt azokra is, akik az ottani buszmegállóban szerettek volna felszállni.)
A mellénk begördült busz további felszállókat hozott a végállomásra, hogy velünk tudjanak hazautazni. Amikor a busz már szinte teljesen elérte maximális befogadóképességét, sofőrünk idegesen nekivágott utunknak.
Kiálltunk a kocsiállásról, viszont nem a felüljáró felé indultunk, hanem a pályaudvaron visszakanyarodtunk és irányba vettük a Baross Gábor utcát. Igen nagy sebességgel hasítottunk át a végállomáson, miközben sok utas értetlenkedett: „Valaki nem mondja meg neki, hogy Szilvás nem arra van?” „Most ez hova a k#rv@ életbe visz minket?” „Ez meg mi a f@szt csinál, valaki szóljon neki!”
Az ismeretlen útvonal sokakat megzavart, sokan nem fogták fel, hogy a Berzsenyi utcai felüljáró le van zárva, és sokaknak az új, a cukorgyár közelében lévő felüljáró teljesen ismeretlen volt, és nem tudták, hogy csak így tudunk kijutni a városból. Amikor rátértünk az ismerős útvonalakra, utastársaim megnyugodtak kicsit.
Az út simán zajlott, amíg az Egyenesi úton át el nem hagytuk a várost. Ugyanis azon a kanyargós szakaszon, ahol ereszkedünk le a völgybe, éppen lezárták az útpadkát egy szakaszon, mivel az E.ON, az áramszolgáltató már több napja kábelfektetést végzett. A megmaradt úton két autó is nehezen fér el egymás mellett, a busz pedig, hogy kikerülje az amúgy is leszűkült úton a parkoló autókat, teljesen átment a másik sávba. Ahol találkozott a szembeforgalommal. A kicsi Suzuki Swift behúzódott két parkoló kocsi közé, hogy el tudja engedni a buszt. Ez a manőver jól indult, viszont ahogyan a buszunk tért vissza a saját sávunkba, még fülhallgatón, hangos zenén át is lehetett hallani a súrlódás hangját, ahogyan a busz oldala telibe kapja az autót.
Megállunk. Sofőrünk kiszáll, és elszánt arccal indul visszafelé. A buszban mindenki hátrafordítja a fejét, van, aki fel is áll és úgy próbálja követni az eseményeket. Izgatott információcsere vette kezdetét. Nagyjából három perc elteltével sofőrünk megérkezik, leállítja a busz járó motorját, kinyitja a hátsó ajtót, és ideges hangon így szól hozzánk:
- Most ez van, hamarosan jön az új busz, lehet menni! Ez van akkor, ha az embert b@sz0g@tják és nem hagyják, hogy végezze a munkáját, el lehet indulni!
- De nem a te hibád volt… - mondja az egyik utas.
- De, az én hibám volt! Mindegy, ezt majd levonják a fizetésemből, ti meg majd később fogtok hazaérni!
És ekkor a busz elkezdett kiürülni. Kaposszerdahely határától nagyjából két-háromszáz méterre kisebb csoportokban megindult az utazóközönség, hogy legalább a faluig eljusson és ott várjon, ne pedig az út szélén, ahol a munkálatok miatt bevezetett sebességkorlátozás ellenére teherautók, más buszok és személyautók mennek nagy sebességgel, és ahol az E.ON dolgozói is a legnagyobb nyugalomban parkolják szolgálati autóikat…
