2023. 10. 01., vasárnap, 08:44
Két kivétellel az iskolát követően is megmaradtak az egészségügyben azok az egykori diákok, akik csaknem fél évszázad múltán szombaton már javarészt nyugdíjasként köszöntötték egymást. Találkozójukon részt vett osztályfőnökük is, aki nagyon büszke a volt tanítványaira.
– Akik akkor végeztek, azért dolgoztak – és dolgoznak közülük néhányan ma is –, mert úgy érezték, ez az életpályájuk és erre esküdtek fel – mondta lapunknak Gölöncsér Gyuláné, aki 45 évvel ezelőtt még Gőgös Annaként végzett társaival az egészségügyi szakiskolában.
Ők alkották az első olyan évfolyamot, amelyben a gyerekek 14 éves koruktól nappali tagozaton már hároméves képzésben tanulhatták az egészségügyi ellátás csínját-bínját Kaposváron.
– Nagyon jó kis társaság volt, ami most is látszik. Nagyon szeretünk együtt lenni – mesélte Anna, aki 1978-ban a Petőfi téri rendelőintézetben kezdett dolgozni, s még most – hat évvel a nyugdíjba vonulása után – is szolgál, körzeti nővér az egyik háziorvosi rendelőben. A mai napig sokat jelent neki, hogy érzi a betegek részéről a megbecsülést. Szeretnek a betegeim, gyakran kapok visszajelzéseket, és még szabadság alatt is jönnek a hívások, hogy „Annácska, kell egy beutaló, írjon fel egy receptet!”
Az Egészséges Kaposvár 2030 programról azt mondta, hogy hatékonynak tartja a prevenciót, ők is propagálják az ingyenes szűrővizsgálatokat, ahol a betegeknek nem kell annyit várniuk, ráadásul jó eredmények esetén gyorsan meg is tudják nyugtatni a pácienseket. Arra a kérdésre, hogy meddig szeretne még dolgozni, azt válaszolta: ha az egészsége engedi, pár évet még biztos marad…
Az osztálytalálkozón részt vett dr. Pongrácz Csabáné is, aki huszonnyolc évesen került az iskolába és egészen nyugdíjazásáig ott is maradt. Első osztályaként kapta meg a most ünneplőket.
– Szuper osztály volt. Kezdők voltak, sok felől jöttek és mégis nagyon összetartottak – emlékezett vissza a pedagógus, aki kiemelte: ma sincsen ez másképpen, hiszen minden ötödik évben találkoznak. Nagyon szeretem őket, az első olyan osztályom volt, amelyet végigvihettem, aztán igazgatóhelyettes lettem, s csak tizenkét évvel később lett újra osztályom. Ha el is követtek valamilyen diákcsínyt, már elfeledtem. Nagyon jól kezelhető osztály volt, most is megdicsértem őket – mondta mosolyogva.
A kérdésre, ugyan, mi lehet a titka annak, hogy a huszonnégy egykori diákból két kivétellel mindannyian egészségügyi dolgozók lettek, azt válaszolta: az a döntő, hogy az ember szeresse a hivatását, szívesen dolgozzon és legyen elégedett azzal, amit kap. Az egykori osztályfőnök az oktatásban élte meg ugyanezt: esetében is egy életre szólt az elköteleződés, a nyugdíjba vonulása után még tíz évig tanított felnőtteket.
