2023. 03. 13., hétfő, 11:48
Nehezen viseli a szembesítést a vágyvezérelt újságíró, ezért nem árt újra emlékeztetni: ő volt az, aki 2020 nyarán – forrására hivatkozva – azt közölte: „a NER-es megyei jogú városok mindegyikének 2-2 embert kell javasolni az ellopott Indexbe.”
Jó érzés leírni: Huszka Imrének őszinte pillanata volt. Azt írta a minap: egyre nehezebben birkózik meg az ajtón-ablakon beömlő információtömeggel, s néha szinte maga alá temeti őt (persze mindezt királyi többesben, mert őt valójában – három évtizedes minőségi karrier után – semmi sem temeti maga alá).
Sajnos azonban a nagy infódömpingben felületessé válik a lapjának féknyúz-vándordíjat szerző újságíró, elfelejti ellenőrizni, hogy igazat ír-e. Ez történt két és fél évvel ezelőtt is, amikor az országos balos sajtóban delirált.
El kell ismernem, az ügyben nem érintett olvasókkal szemben helyzeti előnyben vagyok, ugyanis Huszka részben engem mosott össze az indexes hercehurcával. Ezért jelenthetem ki teljes bizonyossággal: vágyvezéreltsége miatt nyulat fogott a szerző, soha egyetlen pillanatra sem merült fel, hogy az Indexnek dolgoznék.
Vagy ahogyan az Index írta kevéssel később „a kissé zavaros” írásról: „még a sokat szenvedett magyar sajtóban is ritka, hogy egy cikkből tényleg egy szó se legyen igaz, ám ez a bravúr is sikerül a Narancsnak, amely pedig amúgy szintén imád féknyúzozni, ha másik oldalon álló médiumról van szó.”
Huszka néhány hete azt írta: százszor megcáfolta a sztorit. Nehéz eldönteni, hogy mire gondol, mert eddig sehol nem lehetett olvasni, hogy beismerte volna, újságíróhoz méltatlan módon közölt ellenőrizetlen információt.
Bizonyára ismerik olvasóink az emberi esendőség azon formáját, amikor valaki úgy akarja magát felemelni, hogy másokon tapos. Huszka Imre gyakran él ezzel a lehetőséggel. Van, hogy mások nevével szórakozik, van, hogy testi fogyatékossággal élő embertársait rugdossa, most viszont éppen azt találta ki, hogy e sorok íróját frusztrálja, hogy ő idestova három évtizede folyamatosan jelen van az általa valódinak és minőséginek nevezett országos sajtóban, „ahonnan Szekeres-Marno Alánt már a recepciónál szelíden közrefogná két biztonsági őr…”
Nos, azt nem tudom, hogy Huszka Imre kaposvári dolgozószobáját hányszor hagyta el, hogy belépjen egy fővárosi szerkesztőség kapuján, de hogy ezt egy ekkora bukta után minőségi lap esetében többé nem tehetné, az egészen biztos.
Aztán, hogy a régi 168 ÓRA, a HVG, a Magyar Narancs és az Átlátszó.hu ezt a vágyvezéreltségen alapuló, minden szakmai normát nélkülöző hozzáállást elfogadhatónak tartja, azon valójában senki sem lepődik meg...