2020. 11. 26., csütörtök, 08:53
E heti beszélgetőpartnerünk: Bodó László, a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület vezetője
Tűzoltó leszel, s katona…
– József Attila szavai sok gyermek álmát fogalmazzák meg. Felnőttkorra a legtöbbünket azonban elcsábít egy másik munka. Az elhivatottak viszont megőrzik gyermeki énjüket. A KÖTÉL egyesület önkéntesei 23 éve mennek oda, ahonnan más menekül.
Milyen esetekben hívják az önkénteseket?
Nagyon széles a palettánk az életmentéstől az oltásig, a műszaki mentéstől az eltűnt személyek felkutatásáig, az állatok mentéséig sokmindennel foglalkozunk. Évente 120-200 alkalommal vonulunk.
A hívószó az önkéntesség. Mennyire vonzó ez ma, szívesen áldozzák-e fel a szabadidejüket az emberek?
Akiket egyszer megnyertünk, függők lesznek, jönnek és szívesen segítenek. A gondot az utánpótlás jelenti. Az emberek többsége ma nehezen áll fel a fotelból a telefonja, számítógépe mellől. Ha egyszer ezt megtette, utána már nincs gond, a küszöböt azonban nehéz átlépni.
Kik jelentkezhetnek a KÖTÉL-be, milyen elvárásoknak kell megfelelni a jelöltnek?
Bárkit szívesen látunk, minden segítő kézre szükség van. Sokan félnek, hogy nem vennénk hasznát, de ez nem így van. Mindenkit kiképzünk, akár olyan szintre, hogy egy nemzetközi csapatnak is a tagjai lehessenek.
Miből áll egy ilyen képzés?
Az alap egy 40 órás tűzoltóképzés, erre épülnek a különböző műszaki és elsősegélynyújtó egységek, a nemzeti és nemzetközi minősítővizsgák. Az utóbbin 36 órát kell pihenés nélkül talpon lenni és különböző feladatokat, a legtöbbször földrengés szimulációt végrehajtani.
Mekkora lelki megterhelést jelentenek a bevetések?
Az első mindig nehéz, arra nem lehet felkészülni. A vezetőtől gyors döntést, az
egységtől pedig pontos végrehajtást igényelnek a bevetések. Munka közben nincs idő tétovázni, utána szoktuk kiértékelni a helyzetet, megbeszélni a történteket.
Mi történik egy riasztáskor, miként érik el a tagokat?
Van egy saját fejlesztésű ügyeleti rendszerünk, melyet mindenki maga kezel. Amikor ráér valaki, zöldre állítja a lámpáját. Riasztáskor a szabad emberek kapnak egy üzenetet, és ezt követőn 5-6 percen belül mindenki a telephelyen van, ahol munkába állítjuk a szükséges eszközöket és indulunk segíteni.
A tűzoltók, a katasztrófavédők minden felmérésben dobogós helyen állnak, ha azt kérdezik, kikben bízunk a legjobban. Nehéz ezt a bizalmat megőrizni?
Ezért a bizalomért sokat dolgozunk és nap mint nap meg kell küzdenünk, hogy el ne veszítsük. Ez ugyanis nagyon könnyen bekövetkezhet, elég egy rosszul sikerült akció, és már is odaveszett a jó megítélésünk.
Az önkéntesek mellett technikai eszközökre is szüksége van az egyesületnek. Mennyibe kerül az éves működésük?
Évente minimum 10 millió forintba. Ennyibe kerül az eszközpark fenntartása, a berendezések vizsgáztatása, szükség esetén a javítása, a biztosítások. Ezt egyedül nem is tudnánk fizetni, ezért van szükségünk az önkormányzatok, a cégek és a magánszemélyek támogatására.
Ott van még az adónk 1 százalékának felajánlása is. Erre lehet számítani?
Szerencsére minden évben egy picit többet kapunk, de még mindig nem eleget. Megváltozott a világszemlélet, elveszett az ember-ember közti kapcsolat és bizalom. Ez utóbbit sokan inkább az állatokba fektetik. A közösségi oldalunkon azt látom, hogy egy állatmentést mindig sokkal többen megnéznek, mint amikor emberéletet mentünk.
Kaposvári székhellyel, de nem csak Somogyban dolgoznak. Merre jártak eddig menteni?
A nemzetközi vizsgáink feljogosítanak, hogy a határainkon túl is bevethetőek legyünk. A világon bárhol dolgozhatunk, belföldön az egész országot bejártuk már. Bármerre járok, eszembe jut, hogy itt viharkárban segítettünk, ott autót mentettünk, máshol eltűnt személyt kerestünk.
Milyen a kapcsolata az egyesületnek a társszervekkel, a rendőrséggel, a mentőkkel, a katasztrófavédőkkel?
Nagyon jó az összefogás. Az elmúlt egy hónapban is több közös munkánk volt mind a három szervezettel. Az eszközparkunkat a 23 év alatt igyekeztünk úgy kialakítani, hogy ne konkurenciák, hanem hiánypótlók legyünk, azt tudjuk, amit mások nem.