2020. 04. 25., szombat, 12:05
Ha az epret a földről szedjük, miért eperfán terem? Megpróbáltuk rendbe tenni a kérdést.
Megjelentek a piacokon és a boltokban az első eprek. Vagyis szamócák. Van egyáltalán különbség? Van.
Az egyik kertészeti blog által leírtak alapján kezdjük talán az eperrel. Az eper ugyanis fán terem, méghozzá az eperfán. Az eperfa az a nagy, lombos fa, ami útszélen, tanyákon teljesen vadon fordul elő, és tele van szederszerű, édes, aprócska terméssel. Kínából származik, annak idején azért telepítettek belőle sokat, mert a hazai selyemgyártást szerették volna meghonosítani, és azt gondolták, jó lesz a hernyóknak. Latin nevén Morus alba vagy Morus nigra, azaz fehér, illetve fekete eperfa. A termése is lehet fehér vagy fekete. Fogyasztásra is alkalmas, lekvárt, sőt, még pálinkát is készítenek belőle. Na, ezt a termést hívják a kertészek nyelvén epernek.
És itt van a szamóca, ami a földhöz nagyon közel, kis méretű, lágyszárú, évelő bokrokon terem. A rózsafélék családjába tartozik és érdekes módon nem számít bogyós gyümölcsnek, mert az eper termése álbogyó, a külsején viseli a magjait. Hosszas nemesítési munka után a szakemberek létrehozták az ember által termeszthető szamócát, amelyet latinul Fragaria X ananassa-nak neveztek el. A két elnevezés között lévő X jel, a nemesítést, keresztezést jelenti.
Hasonlókat ír Bálint gazda is az oldalán, ő még hozzáteszi: a fekete epret gyakran nevezik szedernek – tévesen. A szeder annak az indázó, többnyire tüskés növénynek a gyümölcse, amely az utak szélén parlagokon – és mostanában már a kertekben is – érleli a fekete, málnaszerű gyümölcsét.
Leírja továbbá, hogy az ifjú kerttulajdonosok körében kedvelt a szamóca, hiszen az augusztusban vetett gyümölcs tavasszal már szüretelhető. Akit részletesen érdekel a szamócatermesztés folyamata, olvassa el Bálint gazda oldalán.
Ha már egyértelműnek tűnt a két kifejezés, akkor jobban is beleáshatjuk magunkat a témába – már, ha érdemes egyáltalán. A Magyar Tudományos Akadémia nyelvésze megtette, de szeretnénk olvasóinkat megóvni a latin nevektől és a részletes növénynemzetségektől, ezért csak röviden mondjuk el, mire jutott az MTA munkatársa. Tehát:
- van eper növenynemzetség, ezen belül a szamóca vagy földi eper, továbbá a termesztett vagy kerti eper,
- és van az eperfa növenynemzetség, amelyen belül a fekete eper és a fehér eper.
A nyelvész összegzése szerint a probléma abból adódik, hogy párhuzamosan, de eltérő – vagy inkább fordított – folyamat zajlott le a köznyelvi elnevezés és a biológiai szaknyelv területén. Amikor nálunk még csak szamóca termett, akkor azt epernek hívtuk, mikor azonban megjelent az eperfa, azt is epernek neveztük el, ami miatt félreérthetések adódtak a szaknyelv és a köznyelv között.
Vitatkozhatunk rajta, de mindig lesz aki szamócát eszik, és lesz, aki epret. Hiába hőbölgünk a piacon, akkor is azt a gyümölcsöt fogjuk megvenni, amelyet a kofa árul, és amelyet ki így nevez, ki úgy.