2020. 03. 21., szombat, 15:20
Kovács Mona Kaposvárról költözött előbb Budapestre, majd egy bajor kisvárosba 9 évvel ezelőtt. Interjú.
Most induló, és remélhetőleg nem túl sokáig tartó sorozatunkban megmutatjuk, hogyan kezelik ezt a senki számára sem könnyű helyzetet azok a kaposváriak, akik külföldön élnek és/vagy dolgoznak. Próbáltunk minél messzebbre kitekinteni a világba, és megtudni, ki mit csinál, hogyan telnek a hétköznapok több száz vagy több ezer kilométerre Kaposvártól.
A 39 éves, egykoron toldis Kovács Mona és kedvese, Varga Róbert 9 éve élnek Bajorországban, egy Münchentől mintegy 60 km-re lévő csendes kisvárosban.
– Kisgyermek pedagógusként dolgozom egy óvodában, Robi pedig egy kaszinókat, játéktermeket üzemeltető cég alkalmazottja, gyermekünk nincs. A család egyik fele itt él a közelünkben, a másik otthon, Kaposváron. A kedvesem édesanyja a szomszéd városban, ő nyugdíjas, illetve a húga a 14 éves kislányával szintén közel a nagyihoz, akivel most mindannyian tartjuk a távolságot, ahogy elő van írva, természetesen napi szinten beszélünk vele és gondoskodunk az ellátásáról. Ez számára sem könnyű, de tisztában van vele, hogy ez most szükségállapot.
Péntek óta szigorítottak a kijáráson, hogy viselik ezt a lakók?
A gyerekek számára nem könnyű betartani a szabályokat, főleg ebben a szép, tavaszi időben nehéz megállni, hogy ne találkozzanak a barátokkal és csatangoljanak csoportosan a városban. Amennyire tudom, jól működik az online oktatás, talán egyszer fordult elő, hogy a rendszer túlterheltsége miatt nem tudtak bejelentkezni a diákok.
Bajorországban már két hete zárva vannak az iskolák, óvodák, ami engem is közvetlenül érint.
Be kell járnod dolgozni?
Minden tartományban munkakötelesek az óvónők, pedagógusok, tehát ez a kialakult helyzet nem jelenti automatikusan azt, hogy otthon maradhatunk és persze nem is akarunk, hisz mindenki félti az állását és a jövedelmét. Ugyanakkor bizonyos helyeken nagyítóval keresik a munkát, hiszen gyerekek nélkül a papírmunka is elfogy egyszer, és a házat sem lehet örökké takarítani.
Az óvodákban, bölcsődékben működik ügyelet?
A mi intézményünkben csökkentett munkaidőben dolgozunk, ami azt jelenti, hogy beosztjuk egymás között, ki mikor megy be dolgozni, de nem feltétlenül dolgozzuk le a teljes munkaidőt. A szabály előírja, hogy azon szülők gyerekeinek vagyunk kötelesek felügyeletet biztosítani, akik a járvány ideje alatt fontos feladatokat látnak el (egészségügy, rendőrség stb.), de csak abban az esetben, ha mindkét szülő ilyen jellegű tevékenységet folytat, illetve ugyanez a felügyelet jár az egyedülálló szülőknek is. A mi óvodánkban egyetlen gyermeket érint ez a helyzet, akivel a jövő héttől váltott beosztásban fogunk foglalkozni. Én ezen a héten házi karanténban voltam, mert az elmúlt hetekben jártam Ausztriában, Tirolban, s miután Tirolt is veszélyeztetett területnek nyilvánították, ennek értelmében itthon kellett maradjak.
Ilyenkor bezárnak a szórakozóhelyek, kiürülnek a terek és mindenki otthon van. Jut idő magadra, ki tudsz kapcsolódni?
Miután az elmúlt időszakban nagyon elfoglalt voltam, mert teljes munkaidő mellett szinte minden hétvégén iskolába járok (egészség- és wellnesstréner leszek), természetesen nem bántam, hogy egy kicsit jut idő magamra, de a helyzet akkor még nem volt annyira rossz, mint amilyenné ilyen rövid időn belül vált. Örültem persze hogy nem kell hajnalban kelni, hogy végre foglalkozhatok picit magammal, az otthonunkkal, takarítottam, szortíroztam, főztem és próbáltam összeszedni a gondolataim arra az eshetőségre, ha home office-ba kell vonulnom.
És a párod?
A kedvesem hulla fáradt, sokkal többet dolgozik, mint valaha. Reggel 5-kor indul és általában este 6-7-re ér haza. Dolgozik, amíg lehet, aztán valószínűleg a jövő hét végétől már nem lesz mit csinálni, hiszen kaszinóforgalom sincs már a múlt hét vége óta.
Legalább az estéket együtt töltitek...
Igen, általában vacsora után megnézünk egy filmet vagy ülünk a balkonon és beszélgetünk, de részéről leginkább alvással telik az este, és természetesen folyamatosan követjük a híradásokat is, és tartjuk a kapcsolatot a szeretteinkkel, a barátokkal.
Említettük korábban a kijárási szigorítást. Ez mit is jelent pontosan?
Ez nem egyenlő a kijárási tilalommal. Szombaton lépett életbe és előreláthatólag két hétig fog tartani. Őszintén szólva én erre már nagyon vártam, mert mindenhol azt halljuk és látjuk a híradásokból, illetve a közvetlen kertvárosi környezetünkben is, hogy az emberek nem fogták fel a helyzet komolyságát,
"baba-mama klubok" mennek sétálgatni csapatostul, a parkokban tömegekben ücsörögnek a fiatalok, a kávéházak, fagyizók zsúfolásig tele.
Mostantól csak kivételes esetekben lehet kimenni az utcára. Viszont szabad munkába járni, bevásárolni, orvoshoz menni, patikába, másoknak segítséget nyújtani, élettársat meglátogatni, sportolni a friss levegőn, de csak egyedül, vagy akivel együtt élünk. Minden egyéb korlátozott, és a rendőrség által kontrollált. Az összes éttermet, üzletet bezárták, a kórházakban, idős otthonokban látogatási tilalom lépett érvénybe.
Az üzletek jól bírták a rohamot?
Mostanáig azt tapasztaltam, hogy az élelmiszerüzletekben minden kapható és biztosítanak is bennünket arról, hogy ez így is marad. Természetesen itt is szembesültünk az elmúlt hetek és napok "Hamsterkauf"-jával, különösen, ami a vécépapírt illeti, de folyamatosan töltik fel áruval az üzleteket.
Akkor a pánikhangulat titeket is elért...
Nincs pánikhangulat, természetesen mindenki a járványról beszél, de úgy gondolom, hogy ez érthető. A bizonytalanság mindenhol érzékelhető, napról napra változnak az információk, semmi sem tervezhető. Én a közeljövőben szerettem volna elindítani a masszázspraxisomat, de ebben a helyzetben sajnos félre kell tennem a terveimet bizonytalan ideig. Míg eddig lehetőséget láttam ebben a területben, meglehet, hogy a gazdasági helyzet változása miatt a masszázs luxusnak fog számítani még ezen a környéken is. De nem adom fel az álmaimat, és bízom benne, hogy normalizálódik majd a helyzet idővel. Az esküvőnket augusztusra terveztük Las Vegasba, egyelőre kénytelenek vagyunk ezzel is várni. Amit tehetünk: betartani a higiéniai előírásokat, otthon maradni, lehetőség szerint türelmesen várni, összetartani, segíteni másokon lehetőségeinkhez képest, és hinni, hogy minél előbb visszatérhetünk a normális életünkhöz. A tegnap esti bevásárlás tapasztalata, hogy szokatlanul kihalt a város, az üzletben sem voltak különösebben sokan. Furcsa érzés, de mégis jó látni, hogy
talán most majd komolyan veszik az emberek ezt a járványt, és remélhetőleg együtt sikerül leküzdenünk a vele járó nehézségeket.