2019. 09. 25., szerda, 11:55
E heti beszélgetőpartnerünk: Ifj. Bodó László, az ország legerősebb tűzoltója
29 éves, kétdiplomás fiatalember, aki az életét a segítségnyújtásnak szenteli. Civil szakmája mellett a Kaposvári Önkéntes Tűzoltó és Életmentő Egyesület tagjaként oltja a tüzet, menti a bajba jutottakat, kutatja az eltűnteket, ráadásul szó szerint sportot űz mindebből. Ifjabb Bodó László egymás után teljesíti és nyeri a hazai és nemzetközi versenyeket, legyen szó erőnléti vagy szakmai megmérettetésekről. 2019-ben elnyerte az ország legerősebb tűzoltója címet, és most is éppen egy versenyen bizonyít.
Édesapád a KÖTÉL elnöke, alapítója, így mondhatjuk, hogy sorsszerű volt, hogy csatlakozol a munkához?
Igen, öcsémmel, Bencével tulajdonképpen ebben nőttünk fel, azt láttuk, hogy a segítségnyújtás a családunk életének a része.
Miért önkéntesként és nem hivatásosként dolgozol?
Igazából az érettségi után elvégeztem az ehhez szükséges iskolát, de aztán az egyetemen gépészmérnök szakon tanultam és szereztem diplomát. Ezek után nyolc évig a fővárosban éltem, szereztem még egy diplomát tűzvédelmi szakmérnökként, majd egy tűzoltóautókat gyártó vállalatnál dolgoztam fejlesztőmérnökként, így maradt az önkénteskedés. Tavaly pedig hazaköltöztem Kaposvárra, jelenleg projektmérnök vagyok, de nem ilyen területen.
Az önkéntes segítségnyújtást hogyan lehet összeegyeztetni a magánélettel és egy civil munkával?
Azt a legnehezebb összehangolni, hogy egyensúlyban legyen az ember, mert egy támogató, szilárd hátország szükséges ehhez a munkához. Nehéz azt tolerálni családtagként, hogy bármikor beeshet egy riasztás, akár egy bevásárlás vagy akár egy éttermi vacsora közben is. A munkahelynél pedig ugyanúgy szükség van egy jó munkaadóra, aki elfogadja és tolerálja mindazt, amivel az a fajta szolgálat jár.
Beosztás alapján adnak szolgálatot az egyesület tagjai?
Mindenki a saját szabadidejének a terhére dolgozik a KÖTÉL-nél, így a munkahelyi és egyéb elfoglaltságok mellett mindenki jelzi, hogy mikor ér rá. Ezt egy online táblázatban rögzítjük, és ez alapján riasztjuk az önkénteseket a vonulásokhoz. Nyilván vannak olyan tagok, akik nem tudnak a nap 24 órájában rendelkezésre állni, mert a civil munkájuk ezt nem engedi.
A te esetedben bátran mondhatjuk, hogy sportot űzöl a segítségnyújtásból…
Igen, mondhatjuk sportnak, mert azokon a megmérettetéseken, melyeken indulok, szervezett rendszer mentén zajlik a versenyzés. 10 évvel ezelőtt kezdtem el versenyezni, először egy lépcsőfutó bajnokságon indultam, és azóta nem is hagytam abba...
Olyannyira nem, hogy idén Te lettél az ország legerősebb tűzoltója.
Nekem volt szerencsém.
Szerencséd? Ehhez azért több kell!
Nem azt mondom, hogy csak a szerencsén múlik, de azért azon is. Persze fel kell készülni a versenyekre, hiszen funkcionális és technikai feladatoknak is meg kell felelni, nem elég csak a fizikai erőnlét megléte. Minden megmérettetésen mások a körülmények, a felszerelések, amikre tényleg fel kell készülni. Én például nem tartom magamat különösen tehetségesnek, nekem nagyon sok időm és munkám van abban, hogy azt a szintet tudjam hozni, amit mondjuk egy átlagos külföldi versenyző.
Azért ne legyél ennyire szerény, mert amit te csinálsz, az bizony embert próbáló feladat. Vannak ennek a sportnak hátulütői?
Vannak, mint minden élsportnak, mert ezek a versenyek is megterhelik az ember szervezetét. A tízévnyi versenyzés megteszi a hatását a csontokra és az izomzatra, főként úgy, hogy nem vagyok egy nagy súlyú ember, és nem ritka, hogy 100-110 kg-nál nagyobb súlyokkal „rohangálok”.
Hol voltál legutóbb és hová mész legközelebb versenyezni?
Múlt vasárnap jöttem haza Szlovéniából a Firefighter Combat Challenge Európa Bajnokságról, amire most először sikerült kvalifikálnia magát magyar csapatnak, és ahol vegyes váltóban a második helyen végeztünk a csoportban. Most csütörtökön pedig Brüsszelbe utazom egy meghívásos tűzoltóversenyre, ahol a feladatok is szakmaibb jellegűek lesznek, de mindegyik verseny nagy motiváció számomra, főként azért, mert olyan emberekkel találkozhatok, akiket külföldi barátaimnak mondhatok. Egy nagyon összetartó közösséget alkotnak ezek az emberek, mint ahogy ez minden élsportban így van.
Cél, álom?
Most, hogy idén sikerült megfutnom a legjobb időeredményeimet kétszer is, így szeretnék kijutni az USA-ba a LION’s Den Firefighter Combat Challenge versenyre. Ehhez az kell, hogy ott a helyszínen tudjam teljesíteni a nemzetközi kvalifikációt, és bekerülhessek a világ elitjébe, ami egy tanúsítvánnyal jár és egy kabáttal, amin a LION’s Den felvarró látható. Ezt csak azok viselhetik, akik kiérdemelték, megvenni nem lehet. Magyarországról eddig még senki nem tudta kvalifikálni magát erre a versenyre.