2018. 08. 28., kedd, 19:46
Kaposváron a Kultik Moziban lehet elcsípni a filmet. Kollégánk Erik megleste, gondolatait pedig leírta nekünk. Íme:
A Disney az elmúlt pár évben megpróbálta újraalkotni a klasszikus egészestés meséit, több-kevesebb sikerrel. Az új Szépség és a Szörnyeteg a közelébe nem ért az eredeti klasszikusnak, a Hamupipőke élő szereplős filmről valószínűleg már mindenki el is feledkezett, az új Dzsungel Könyvét pedig nagyon kevesen látták, annak ellenére, hogy egy elég jó újragondolása lett az eredeti történetnek. Az ilyen kísérletek hosszú sorában a Micimackó volt a következő, a Barátom, Róbert Gida formájában.
Róbert Gida – akit Ewan McGregor alakít – utolsó napját tölti a Százholdas Pagonyban, mivel bentlakásos iskolába megy, de végső közös délutánjukon megígéri Micimackónak, hogy sosem felejti el. Viszont az élet mást tartogatott a fiatal fiúnak, kezdve az identitást eltipró iskolával, amit az apja halála követett. A dolgok javulni látszottak, amikor találkozott jövőbeli feleségével, Evelinnel – Hayley Atwell alakításában –, azonban a Második világháború és a sorkötelesség miatt ott kellett hagynia terhes feleségét, és csak akkor látja őket újra, mikor lánya már három éves. A háború után pedig egy érzelmileg távolságtartó, a munkájába temetkező férfivel találjuk szembe magunkat, aki annyira a családja anyagi helyzetével és jövőjével foglalkozik, hogy a jelenben teljesen megfeledkezik róluk.
Mindezt a film első negyed órájában tapasztalhatjuk meg, ami alatt – különösen az egyik háborút bemutató jelenetnél – emlékeztetnem kellett magamat, hogy ja igen, ez egy családi film, Micimackóról. A történet alapfelütése és tematikája sokban hasonlít Steven Spielberg 1991-es Hook-jára. Megfáradt, családját hanyagoló apa, akit felkeres a gyerekkora, majd megpróbálja a helyes útra irányítani. Jelen esetben szerintem sokkal jobban sikerült az érzelmi húrokat megpengetni, illetve a film hangulata is jóval vidámabb és pozitívabb, mint Robin Williams komor Pán Péterje. Vagy csak szimplán sokkal több szentimentális szál fűz Micimackóhoz, elvégre a mai napig megvannak azok a VHS hegyek, amikre a Disney Délután Micimackó sorozatát vettük fel, nem beszélve az eredeti kazettákról. A filmben a régi mesékre való utálások is nagyon okosan lettek megoldva, mint például a háttérben halkan felcsendülő eredeti betétdal vagy Tigris szellemes kellemes jellemes mondókája.
A film befejezése megfelelően családbarátra és Disneysre sikerült, sajnos elmosva a metaforát egy felnőtt képzelőerejének visszaszerzése és gyerekkori ártatlanságának visszatérése és valódi beszélő plüssálatok között, elvégre ez alapvetően mégiscsak egy gyerekfilm. Viszont így is hagytak némi bizonytalanságot, mivel a valódi állatok – Nyuszi és Bagoly – nem hagyják el egyszer sem a Pagonyt, csak „játékállatok”.
A Barátom, Róbert Gida egy igazi szerelmes levél Micimackónak, és azoknak, akik ezzel a mesével és karakterekkel nőttek fel. Aranyos szereplők, kicsik és felnőttek számára egyaránt humoros poénokkal és szituációkkal – különösen, hogy mind a film, mind a forgatás nagy része abból állhatott, ahogy Ewan McGregor egyedül bohóckodik egy erdőben –, nem beszélve egy olyan jelenetről, ami közel járt ahhoz, hogy megríkasson. Akinek van egy szabad délutánja, az mindenképpen menjen el a Kultik moziba, és látogassa meg újra vagy mutassa meg gyerekének is a Százholdas Pagonyt.