2018. 06. 17., vasárnap, 11:50
Hol lehet megtalálni Kaposváron a karitaszt? Mennyire könnyű ma önkéntes munkára rávenni az embereket? Ezekre is választ kaptunk Feketéné Szabó Mártától a Kaposvári Egyházmegyei Karitász igazgatójától.
Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
Így cseng Teréz anya idézete. A Katolikus Karitász és az egyházmegyei központok országszerte számos szociális intézményt működtetnek a szenvedélybetegek, a hajléktalanok, idősek és egyéb rászoruló csoportok ellátására. Kaposváron 3 éve alakult meg a szervezet, marcali központtal azonban már 10 éve jelen vannak Somogyban.
Hogyan tud segíteni a karitasz a rászorulóknak?
Minden olyan embernek, családnak segítünk, aki hozzánk fordul, illetve akiket mi találunk meg. Nagyon sokféle programunk van, lakhatással, élelmiszerosztással kapcsolatban, naponta 450 adag ételt osztunk ki.
Hol lehet megtalálni Kaposváron a karitaszt, ismerik-e egyáltalán a rászorulók?
Egyre többen ismernek meg bennünket, próbálunk mindenhol ott lenni, hogy bemutatkozzunk, megismertessük magunkat. A központunk pedig a Füredi utca 65. szám alatt van.
A megoldásra váró problémák közül vélhetően a lakhatás megoldása a legnehezebb.
Van egy új szolgáltatásunk, mellyel kifejezetten a hajléktalanoknak segítünk. Akár olcsóbb albérlettel, akár átmeneti szállással. A Szent Lázár házba pedig elsősorban azokat várjuk, akik ki akarnak jönni a hajlaktalan létből, akik képesek, akarnak és tudnak lépni, önmagukért tenni valamit.
Akik évekig az utcán éltek nehezen alkalmazkodnak. Mi a legnehezebb a számukra?
Meg kell tanulni, és be kell tartani a közösségi együttélés szabályait. Ez gyakran nagyon nehéz, mert a hajléktalanok rettenetesen el vannak magányosodva. Mindenkit, aki bekerül hozzánk, megkérdezek, hogy mi volt a legnehezebb az utcai életben. Senki sem a hideget, a nélkülözést, az éhezést mondja, hanem mindenki a közönyt, hogy nincs, akihez fordulhatnának, hogy senki sem nyújt segítő kezet, hogy nem tudnak beszélgetni a hasonló sorsúakon kívül senkivel.
Miként lehet ezt a közönyt feltörni, empatikusabbá, megértőbbé tenni az embereket?
A hit nagyon sokat segíthet ebben, hiszen Jézus is a betegeket, szegényeket, rászorulókat segítette. Aki ezt megérti, az könnyebben nyújt segítő kezet másoknak.
Hogyan lehet ezeket a nehéz sorsú, gyakran lelkileg is sérült embereket visszajuttatni a társadalomba?
Ez nagyon nehéz és nagyon kevés az olyan, aki véglegesen talpra tud állni. Rengeteget lehet viszont formálni rajtuk, és ehhez egyetlen egy dolog kell, a szeretet.
Ez a szeretet biztosan megvan a karitasz valamennyi munkatársában. Mennyien dolgoznak jelenleg a szervezetnél?
Négyen, de mi egy hálózat tagjai vagyunk, amely lefedi az egész egyházmegyét. Összesen 27 csoport dolgozik nálunk, közel 200 fővel. Szorosan együttműködünk az országos szervezettel is, amely nagyon sok programot kínál számunkra, annak anyagi hátterét is biztosítva.
Ezek közül a programok közül mire hívná fel így nyár elején a figyelmet?
Most kezdődnek az Erzsébet- táborok, melyekben nemcsak gyereket, de nehéz sorsú családokat is táboroztatunk, pihentetünk akár hosszú hétvégéken, Zánkán. A családokon kívül nagy figyelmet fordítunk az idősekre is, a rendszeres ételosztással, de sokszor azt tapasztataljuk, hogy az egy tál ételnél is fontosabb, hogy valaki szóljon hozzájuk, hogy tudjanak egy kicsit beszélgetni.
A beszélgetés nagyon időigényes, szükség van-e önkéntesekre?
Igen, ők nagy segítséget jelentek számunkra. Mi nem juthatunk el mindenhová, az önkéntesekkel azonban sokkal több helyre el tudunk menni, és gyakran az önkéntesek azok, akik felhívják a figyelmünket olyan emberekre, akinek segítségre van szüksége.
Mennyire könnyű ma önkéntes munkára rávenni az embereket?
Akik hozzánk jönnek, ők szívvel-lélekkel végzik az önkéntes munkát. Ami problémát jelent, hogy a fiatalokat nehéz megszólítani, pedig kellene az utánpótlás. Fiatalon gyakran még éretlenek az önkéntes munkára, ugyanakkor minél korábban elültetjük a magot, annál eredményesebbek leszünk.
A munka, amit a karitasznál végeznek, sok örömmel jár, de lelkileg nem lehet mindig könnyű…
Sokszor gondoljuk azt, hogy ennél nehezebb helyzetben lévő emberrel már nem találkozhatunk, de mindig adódik egy még rosszabb helyzeteben lévő ember. Ez mindig elgondolkodtat, és nagyon jó nevelő hatással bír. Hajlamosak vagyunk ugyanis mindig a saját problémáinkat a legnagyobbnak látni, és mikor azzal szembesülünk, hogy mások milyen körülmények között élnek, milyen problémákkal küzdenek, akkor rádöbbenünk, hogy a mi keresztünk nem is olyan nagy.