2018. 03. 22., csütörtök, 10:53
Ezen a héten egy újabb Oscar-díjas filmet nézhettünk meg a Szivárványban.
A legjobb férfi főszereplő díját megnyerő Gary Oldman alakítását csodálhattuk meg a Legsötétebb óra – eredeti címén Darkest Hour – című filmben, ami Winston Churchill miniszterelnökségének és a II. Világháború kezdetének történetét mutatja be.
A Legsötétebb óra egy tipikus karakterdráma, aminek nagy része abból áll, hogy fontos emberek, fontos történelmi párbeszédeket és monológokat szavalnak el sötét, cigaretta és szivarfüsttől homályos szobában, szeszes lehelettel. Churchill egy igen megosztó személy, akinek kultusza a mai napig igen furcsa. Beszédeit és egysorosait számos bögrén, kitűzőn és pólón megtaláljuk, miközben konkrét politikai cselekvései rengeteg kívánnivalót hagytak maguk után, amire a film többször is rámutat. Az angliai miniszter személye a valóságban is excentrikus, hangos és nyers volt, amit az őt játszó Oldman ki is használ. Mondhatni lehetetlen túljátszani, eltúlozni Churchill karakterét, mégis időnként nehéz komolyan venni a súlyos monológokat a sajátos brit akcentustól és a maszktól, ami lényegében felismerhetetlenné teszi Gary Oldmant a szerepben.
A film pont azt a részét mutatja meg a II. világháborúnak, amiről a lehető legkevesebbet, és sok esetben is csak rossz fényben mutatnak be a háborús filmek, a harcvonalaktól távol lejátszódó bürokratikus politikai harcokat. A fő szálak, amik körül forog a történet, az a náci invázióval kapcsolatos feszültség, a dunkirki háromszázezer brit katona evakuálásának esélylatolgatásai, és az ebből adódó esetleges béketárgyalások Hitlerrel. Érdekes módon Christopher Nolan szintén ezt a történelmi eseményt dolgozta fel a szintén Oscar-díjas filmjében a Dunkirkben. Azonban a Legsötétebb óra esetében csak egy szempillantásnyi betekintést látunk a harcmezőkbe, a fókusz végig a főszereplőn, és a brit parlamenti intrikán van.
Mindent összevetve a filmet nem mondanám se nem túl izgalmasnak, se pedig feszültséggel telinek. Egy esztétikailag szép, viszont képi világában átlagos dráma, aminek legjobb jeleneteit a trailerekben már láthattunk. Az egyetlen tényleges értéke a filmnek az Gary Oldman alakítás, aki ezzel a szerepével beléphetett a „fontos történelmi férfiak megörökítéséért kapott Oscart” színészek sorába, nem mellesleg teljesen jogosan. Vért, verítéket és könnyeket nem fogunk hullatni a filmtől, de egy nagyszerű alakítással mindenképp gazdagabbak lettünk.
