2017. 09. 21., csütörtök, 06:48
1791. szeptember 21-én született gróf Széchenyi István, a reformkori politikai küzdelmek egyik vezéralakja, aki a gazdaság és a közlekedés mellett Magyarország köz- és sportéletének szervezésében is halhatatlan érdemeket szerzett.
A grófot Kossuth Lajos egykoron a „legnagyobb magyarnak” titulálta, és mindmáig így tartjuk őt számon, hisz talán nincs még egy ember, aki ekkora féltéssel viseltetett volna a nemzet iránt.
A „legnagyobb magyar” Bécsben, a Széchenyi-család palotájában látta meg a napvilágot, édesapja Széchényi Ferenc gróf, a Nemzeti Múzeum későbbi alapítója, édesanyja pedig a szintén előkelő családból származó Festetics Julianna grófnő volt. Széchenyi gyermekkorát a császárvárosban, illetve Nagycenken töltötte, miközben igazi arisztokratához méltó nevelést kapott. István úrfi 17 esztendős volt, amikor 1808-ban I. Ferenc (ur. 1792-1835) országgyűlést hívott össze Pozsonyban, mely – az 1809-re tervezett Napóleon elleni háborúhoz – 25 000 újonc megajánlása mellett nemesi felkelést is hirdetett. A családfő ekkor úgy döntött, hogy mindhárom fiát a harcmezőre küldi, így az ifjú gróf részt vett az 1809. évi győri ütközetben, és a vereség dacára számos jeles haditett fűződött nevéhez.
