2017. 06. 18., vasárnap, 23:43
Bonis Bona-díjat vett át a hétvégén Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében Bekesné Porczió Margit, a Kaposvári Festetics Karolina Központi Óvoda vezetője. „A tehetséges gyermekek érdekében végzett munkáért járó kitüntetés a 35 éves pályám legnagyobb elismerése, hiszen a tehetség nemcsak egyéni érdek és boldogulás, de a haza felemelését is szolgálja” - fogalmazott az óvodapedagógus.
Mit érzett, amikor értesítették, hogy Ön is díjazott lett?
Természetesen kitörő örömet és azt, hogy a tehetségnevelés, ami nekem vesszőparipám, végre értékes, elismert pedagógiai mondanivaló. Olyan óvodát működtetünk, ahol a gyermekek az életkori és egyéni sajátosságaik figyelembe vételével egyénre szabott fejlesztéssel, valamint a művészetek eszközeivel és a tehetségfejlesztő műhelymunkával olyan készségek, képességek birtokába jutnak, melyek feltételei a sikeres iskolakezdésnek.
Gazdag pálya, de mi adta hozzá a legfőbb motivációt?
Az óvónőé a legszebb hivatás. A legfiatalabb korosztályt a tudás, az ismeretek felé terelni – ennél szebb elfoglaltságot nem tudok elképzelni. Harmincöt éve vagyok a pályán, az óvónői diploma után, óvodamenedzser, óvodai szakértő, hitoktató diplomát is szereztem. Hetedik alkalommal lettem a toponári óvoda – ma már négy óvoda együtteséből álló Kaposvári Festetics Karolina Központi Óvoda vezetője. Harmincéves vezetői gyakorlat, az elmúlt évtizedek tapasztalata is kellett ahhoz, hogy az általam kijelölt cél maximálisan megvalósuljon, a kollégáim úgy érezhessék, hogy „egy hajóban evezünk”. Elkötelezettség, gyermekszeretet, csapatban gondolkodás és állandó tanulás az ideám. A személyes motivációm? A nagyanyám gyönyörű meséi, szüleim biztatása, a családom maradéktalan támogatása, unokáim csillogó szeme, amikor a Magyar népmesék könyvet kinyitjuk.
Hallottam, többször összekeverték az alapítóval, akire és az óvodatörténetére nagyon büszke.
Volt olyan, hogy Festetics Karolinaként kerestek telefonon, s a megmaradt fotója közti párhuzam is számomra megtisztelő. A példa magával ragadó ereje nagyon fontos. Óvodánkat 1875-ben alapította Festetics Dénesné Zichy Karolina. Én éppen 110 év múlva 1985-ben léptem át a kapuját. Az óvodánk történetének több mint nyolcvan évét az Isteni Szeretet Leányai apácarend nővérei határozták meg – míg a kommunista diktatúra el nem üldözte őket. A gyakorlatias keresztényi nevelés nagymesterei voltak. Még a boldogult emlékezetű Lóth József toponári esperessel karonfogva kezdtem a múlt kutatásába. Felleltem az eredeti alapítólevelet, megkerestem az újraéledt apácarend mai képviselőit, legnagyobb örömömre még egykori toponári apácát is találtam. Folyamatos kapcsolatot teremtettem a nővérekkel – megtaláltam a gyökereket.
Ahogyan mondják Önről, nemcsak gyermekeket, de közösséget is „nevel”. A csapattá kovácsolás, családbarát közösség nem került le a napirendjéről.
Az induláskor tudatosan arra törekedtem, hogy olyan munkatársakat válasszak, akik sikeresen tudják megvalósítani az óvoda szakmai programját, azaz először egy munkatárs-kiválasztási programot alakítottam ki, amelynek az alapja egy fejlődőképes, a művészeti képzésre, tehetséggondozásra alkalmas csapat megszervezése volt. Folyamatos képzés, újszerű műhelymunka hamarosan meghozta gyümölcsét: a közösségünkkel Országos Családbarát Munkahely címet nyertünk. A kollégáim előrejutásával, tanulásával, és szakmai munkájával is szeretek alaposan törődni, de amikor a családi életük egy-egy zökkenőjénél tudok segíteni, azt a baráti bizalom jeleként fogom fel.
A toponári városrész óvodájából lett az integráció révén egy jelentős kaposvári nevelési centrum. Mennyire változott meg ezzel a toponári óvoda?
Valóban, 2009-ben óriási változás állt be az életünkben. Óvodánk három városi intézménnyel bővült: az integrált egység 4 óvodából tevődik össze, melyben jelenleg 15 óvodai csoport, 375 férőhellyel működik. Arra törekedtem, hogy ne pedagógiai nagyüzem legyünk, hanem ki-ki megőrizhesse az arculatát, s a jó gyakorlatokat rögtön átvettük egymástól. Nyolc év után azt mondhatom: sikerült.
A díjat a tehetség fejlesztésért, gondozásért kapta, de a bébitévék, a játékkonzolok, a sok fénykard és Batman-poló világában jelent még valamit a gyermeki tehetség vagy a Kodály-módszer?
Komoly kihívás, hogy a parányi gyermekek lelkét megóvjuk ennek a romboló világnak az előrelopakodásától. Ugyanakkor biztató, hogy rengeteg egykori óvodásunkból lett híres-neves néptáncos, színész, matematikus és élsportoló is, de a leendő tanárok, jó mesteremberek is éppúgy hírnevet szereztek nekünk. A Kaposvári Somogy Megyei Tehetségsegítő Tanácsnak, Sárdi Péteréknek ebben a tehetség életút-programban is meghatározó a munkájuk, megtisztelő, hogy az óvodai tagozatot én irányíthatom. Az általunk megkezdett műhelyekre alapozott tehetséggondozás meghozta eredményét, ma már országos elismertségre tett szert. Mind a négy óvodánk regisztrált tehetségpont, először Somogy megyében a központi óvodám akkreditált európai tehetségpont lett. Legszebben számomra Steven Gerard fogalmazta meg, amit én is gondolok: „A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül semmit sem ér…”
| Elismerések |
|
