2016. 08. 26., péntek, 08:02
Egy hónappal az önkormányzat és a vállalkozó közötti szerződésbontás után jól érzékelhetően nem téma többé a gumifeldolgozó ügye Kaposváron. Részben érthető is, mindenkinek púp volt már a hátán, ha nem is a tervezett beruházás, hát a körülötte zajló adok-kapok mindenképpen.
Pedig érdemes legalább egy jegyzet erejéig megtörni a csendet, merthogy a több mint három hónapon át zajló küzdelemnek komoly tanulságai vannak. A jövőben nem szabad hagyni, hogy a lényeg háttérbe szoruljon, s egy szakmai kérdés annyira átpolitizálódjon, hogy esély se mutatkozzon a normális párbeszédre.
S hogy ez miért fontos? Mert a mostanihoz hasonló érvekkel a jövőben is eleshetünk beruházásoktól, különösen akkor, ha vannak olyan ellenérdekeltek, akiknek semmi sem drága ahhoz, hogy a hatalom közelébe kerüljenek. Ja, hogy eközben a kaposváriak elszalaszthatnak egy-egy komolyabb lehetőséget? Úgy tűnik, számukra ez a legkevésbé sem szempont.
Utólag szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nem fúrták meg az új buszflottát, nem tettek keresztbe az új hulladékfeldolgozónak, a Bereczk Sándor programnak, a számos fejlesztésnek. Simán kitalálhatták volna, hogy gáz van a gázos buszokkal, hogy a szelektív gyűjtés veszélyes a környezetre, az új aszfalt pedig gyanúsan fekete. Mégis, ha a mostani kampányukból rendszert csinálnak, nem marad más remény, mint a másik oldal politikai bölcsessége, akkor is, ha ennek ára most az volt, hogy a polgármester elhajtott egy százmilliókat hozó beruházót, csak azért, hogy a megóvja a megtorpedózott közösség egységét.
Merthogy Szita Károly inkább e mellett döntött, hogy a nagyobb bajt megelőzze. Nem szállt harcba azért, ami jó is lehetett volna, helyette elköszönt a Homatechtől. Bár talán legalább addig el kellett volna jutni az ügyben, hogy szakmai szempontok érvényesülhessenek a vitában pro és kontra. A félelem diktálta ellenállás azonban a legkevésbé sem nevezhető szakmai szempontnak. Aki figyelte az eseményeket, láthatta, hogy a folyamat nem is ebbe az irányba tartott, sokkal inkább a totális rombolás felé, így talán bölcs döntés volt leülni a beruházóval, akinek egyébként jól érzékelhetően nem volt veszteni valója, elmehetett volna a végsőkig is.
Csakhogy ennek az igazi kárvallottjai a kaposváriak lettek volna. Nem a megbélyegzett beruházás, hanem a fölösleges egymásnak feszülés miatt. Most, amikor a Modern Városok Program új lendületet adhat a kaposvári városfejlesztésnek, különösen fontos, hogy ne lehessen politikailag, pontosabban felelőtlen politikai kalandorok által megosztható az a közösség, amely az elmúlt években, évtizedekben kiemelkedő eredményeket ért el. Merthogy azt úgy tette, hogy a közös gondolkodás mentén megfogalmazott célokat együttes erővel érte el. Egyértelmű, hogy ez a jövőben is csak így sikerülhet.
Szerencse, hogy a polgármester a közösség építését és megóvását mindig, most is a pártpolitikai érdekek fölé helyezte, mert tudja, hogy egy város csak akkor lehet erős, ha erős a közössége is. Nagy kár ugyanakkor, hogy vannak néhányan, akiknek ma sem ez a legfontosabb...