2012. 12. 23., vasárnap, 10:10
„Mi lehet szebb dolog a végeknél?" – vetem fel Balassival. No persze szó sincs vitézkedésről, meg torzonborz janicsárhordák veszélye sem fenyeget, csak épp az év vége. Ilyenkor hazánkfia fúj egyet, kezét nyújtja, száját mosolyra, és karácsonytkíván.
A karácsonykívánás tulajdonképpen már-már intézményesült, s ilyen módon köznevesült összetétel, nem kétlem én, hogy szándéka szerint eredendően herzig kis kívánás, de hát úgy érzem, manapság deficitje van. Felvizeződött, amióta ez országban elhavazott ember tevékenykedik. A most következő sorokban – lényegében karácsonykívánási célból – néhány karácsonykívánó klisét gyűjtöttem össze, mely lista a teljesség igényével készült ugyan, de hát hiszen ahány ház, annyi szokás, vagyis összeállítása közepette felmarta magát a teljesség felé irányuló szándék, mint EU-s járdát a pétisó.
ad 1: „Kellemes ünnepeket!"
Enyhén szólva sem elegáns. Másrészt felvet egy halom nyelvtani-szintaktikai problémát. Egyrészt ugyebár redundancia fogalmazódik meg benne, másrészt viszont magamagának önellent is mond. Az ünnep természetesen kellemes, így elegendő volna mondani a „kellemest" is (néhány főváros közeli hanyag öltözetű ifjonc, vagy biztos keresetű szolárium- és szaunajáró fontosember használja is így, leereszkedően, foghegyről, de ez se' szép), ha viszont az alapkonstrukciónál maradunk: az meg elég baj, ha az ünnep CSAK kellemes. Nemde? Kellemes a melegszendvics, a tea, a puding, meg (visszatérve a felsőbb osztályokra) ebben a téli hidegben a szauna, de az ünnep az mégiscsak ünnep. Amit ráadásul ezúttal többes számban hangoztat a kötelességtudó karácsonykívánó. Ezzel felkínálja az univerzális ünnepkellemességet. De ugyan, hol van hát ebből a transzcendencia? Lehúztuk a klotyón a kádári gulash-sal?
ad 2: „Boldog Karácsonyt!"
Kétségkívül konkrétabb megfogalmazás. Nincs itt semmi kertelés. Jól mutat a behavazott photoshoppolt képeslapokon is arannyal, de könnyen rááll a jó magyar száj is. No, épp ez a hátulütője! Hogy kommersz, mint a pult alól kapható kupakos kifli. Hogy elcsépelt, mint a Rákosi-búza. Aki „Boldog Karácsonyt!" kíván, arról tudni lehet, hogy régi svádájú, egyenes ember, de – ez alighanem megfigyelhető öltözékén, illetve arcszőrzetén is – nem tart lépést a trenddel. Menne ő, csak épp a trend nem kíváncsi rá. Summa summarum, a „Boldog Karácsonyt!" egy megfakult karácsonykívánás. Jellemzően statisztikailag többször hangzik el materiálisan megtoldott „boldogság" tényleges jelenlétében, jellemzően „húzós" csomagcsere alkalmával, de nem ritka az sem, hogy merev kézrázás, vagy cuppanós puszi kíséri.
ad 3. „Áldott Karácsonyt!"
A különbözni vágyók elterjedt karácsonykívánása. És amennyiben elterjedt, rögvest hamvába is holt. A különbözni vágyók elsősorban fentebbi két klisétől szeretnének különbözni és elrugaszkodási reményeik egyértelműen klerikális fondue-bundába öltöztetik. Ha profán a „kellemes" és a legkevésbé sem szellemes a „boldog", ők „áldottat" kívánnak. Ebben finoman benne foglaltatik egy kacsintás is: látlak-e majd az éjféli misén? Ez már csak így megy... „Pásztorok, keljünk fel, hamar induljunk el..." Az „Áldott Karácsonyt" kívánók érzik továbbá szavaik forradalmi progresszióját. De hamisan érzik. Ezzel a mára már bevett karácsonykívánással ugyanis nem lehet suba alá rejteni negyven év megszállt Karácsonyát és a bajszos püspökök emlékét. Mindazonáltal az „Áldott-tal" karácsonytkívánók – akaratlanul – mégiscsak a karácsonykívánás ősi, elsődleges értelmezési tartományát közelítik meg, a szakralitás ugyanis az ünnep No. 1. ismérve. Még hogyha ezt a fajansz fölött a torkunkon akadt halszálkát öklendezve hajlamosak is vagyunk elfeledni...
ad 4. „Békés Karácsonyt!"
Legnagyobbrészt animált képeslapok sajátja. Meleg színek dominálnak, a jászlat körüllehelő barmok joviális tekintetűek, a Szűz élénk kék színű felöltőt visel a pásztorok girbegurba botja olyanféle barna, amilyen a Disney-oroszlánok bozontos sörénye, a napkeleti bölcsek meg szolibronz arccal ragyognak. Béke van! Szóban ritkábban hangzik el, ha igen, leginkább egykori hatvannyolcasok között képzelhető el. Egyértelműen játékba hozza a marihuanafüstös woodstocki kalandok iránti nosztalgiát (vagy ha ebből kimaradt az illető, az ugyanez iránti olthatatlan vágyat) továbbá a „hallgassanak már el a fegyverek" iránti idealista, komolyan sosem gondolt óhajt. Konnotálja Lennon karácsonyi dalát, meg persze Bob Dylant.
ad 5. A halmozók.
A karácsonykívánások halmozása jellemzően ott üti fel a fejét, ahol a társadalmi hierarchiában látványosan a kívánó fölött álló személy felé irányul a karácsonykívánás. Ilyenkor a megszeppent/hálás/undorát palástoló karácsonykívánó fentebbi négy lehetőség sokszorozásával, keverésével próbálkozik, s alkot „Békés, boldog", „Boldog, kellemes", „Áldott, békés" és hasonló hibrideket. A karácsonykívánás halmozása totálisan funkciótlan, de az időbeni hosszabb lefolyása okán elrebegője/elkántálója úgy érzi, többet tett egy szimpla „boldognál", „békésnél".
a járulék:
A járulék, melyet leginkább apáink, nagyapáink generációjától lehet hallani, de sajnálatos módon fiatalabb nemzedékek között is felütötte fejét: „ha nem találkoznánk...". Kontextusba állítva: két jó ismerős meglátja egymást az utcán a LED-del világított kirakatok árnyékában. Pár perces helyzetfelmérés után mindketten érzik, hogy a hidegtől elgémberedtek már tagjaik, erre az egyik így szól: „ne haragudj, de tudod, hogy van ez: az év végi rohanás..." A másik persze tudja ezt jól, ő is épp erre hivatkozva kívánt volna szabadulni a párbeszédhelyzettől, de örvend, hogy mégiscsak az egyik mondta ki. „Szóval – folytatódik ilyenkor a mondat és lendül a kézfogó jobb is – kellemes ünnepeket (stb, ld. a fentebbieket) kívánok, ha nem találkoznánk." A hangsúly lemegy, a kimondott szavak meghitt párája eloszlik a szmogos légben és az interakció véget ér. Miért, ha találkoznak esetleg, akkor ne legyenek boldogok?
DE, legyetek boldogok!
