2012. 11. 08., csütörtök, 00:00
Schenk János kedvelt heti jegyzete helyett ezúttal a magunk gondjaival foglalkozunk. Nagyon nehezen szántuk rá magunkat erre, de kénytelenek vagyunk a Somogyi Hírlap, illetve annak online változata egyre durvább támadásaira reagálni.
Sorra megállítják a Kapos Extra olvasói a kollégáinkat, s megkérdezik, hogy miért, hogyan ez a folyamatos „Somogyis” nekünk ugrás.
Nem tudjuk, kedves olvasóink. Pontosabban: talán sejtjük.
Úgy tűnik, hogy e nagy múltú, valamikor minden médiahatalommal egyedül rendelkező pártújság, az MSZMP egykori szócsöve, elveszteni látszik kaposvári egyeduralmát. Pedig a rendszerváltást – egy gyors eladási akcióval -, megúszták. Nagy szerkesztőséggel, jól fizetett újságírókkal, megtömve budapesti, központi hirdetésekkel működtek tovább. Egyedül uralták a megyei, városi médiatérképet. Sokáig így is volt.
Egyetlen kitartó lap működött mellettük, a miénk. Minden más újságkezdeményezés megbukott. Csak mi, a Kapos Extra nem. Talán azért is nem, mert e „nagy testvér” lenézett, semmibe vett bennünket. „A Kapos Extra csak krumpli-pucoláshoz való”, a „Kapos Extra nem újság, hanem hirdetési temető” stb, stb, - hányszor és hányszor kellett ezekkel a nemcsak nagyképű, hanem közvetlen üzleti károkat is okozó megjegyzésekkel szembesülnünk.
De mi álltuk a sarat. Álltuk akkor is, amikor „egy eredeti ötlettel” beindították saját ingyenes hirdetési lapjukat is. Ezzel sem sikerült a Kapos Extrát térdre kényszeríteni. A magyarázat nagyon egyszerű, kedves kollégák: mi nem termeltünk extraprofitot, mi szerény fizetésekkel, minimális létszámmal dolgoztunk, és mindenekelőtt: nem másokkal, nem a Somogyi Hírlappal, hanem a magunk bújával-bajával foglalkoztunk.
Mert az volt elég. Ma már bevallhatjuk, mi is sokszor a megszűnés határán álltunk. Voltak hónapok, amikor ingyen, fizetés nélkül dolgoztak akkori kollégáink. A tulajdonos nem kivett pénzt a lapból, hanem beletett. Túléltük. Lépésről-lépésre fejlődtünk, mert nem idegen igényeket figyeltünk, hanem a kaposváriak gondjaira, bajaira reagáltunk. A várost, a helyieket szolgáltuk. És szolgáljuk ma is, a kaposvármost.hu online hírportálunkkal együtt. Nem vagyunk „médiahatalom”, ha szeretnénk is nagyobbak lenni. Igen, pályázunk, küzdünk, hogy a város kicsi reklámtortájából a ránk jutó szelet mellé még valamiből bevételt szerezzünk. Mi évek óta szívesen elvégezzük azokat a kis kommunikációs feladatokat is a városban, ami a nagy Somogyi Hírlapnak bizonyosan derogálna.
Ennyit a valamikori MSZMP-s gyökerekről. Nem is gyökerekről, hanem egy nagy-nagy gerendáról. Itt az ideje tükörbe nézni, kedves kollégák.
Pardon: a valamikori nagy Somogyi Hírlapnak. Mert mennek össze. Már nincs önállóságuk, a nagy szerkesztőség helyett mindössze helyi iroda van. A nagy létszám helyett egyre szűkül az újságírói gárda. Vele a helyi hírek színvonala is. És mérhetetlen az irigység, hogy mi, ha nagyon kis lépésekkel is, de mindig egy kicsit előbbre jutunk. Hogy jó viszonyt ápolunk a várossal, megyével, hirdetőinkkel, és leginkább: az olvasóinkkal.
Az is baj nekik, hogy sikerült Kaposvár első hírportálját nekünk létrehozni. Egy olyan oldalt, ahol a vér, a bűn és a deviancia a valós társadalmi jelenlétéhez képest nincsen messze felülreprezentálva. Ezzel szemben nyilvánvalóan a legtöbb értéket mutatja be egy olyan közösség életéről, amelyik nem a rombolás, hanem az építés mellett tette le a voksát.
Az is baj, hogy egy kis rádiót szeretnénk, hogy azt pótolni tudjuk a kaposváriaknak. Figyelem, Somogyi Hírlap, munkát pályáztunk meg ezzel is, igazán illene ezt arrafelé tudni. Mi örülnénk, ha ez sikerülne. Akkor talán ki tudunk költözni majd a városi TV albérletéből is. Mert pár napja már az is szálka volt a szemükben, hogy mi önkormányzati bérleményben dolgozunk.
Nem fogják elhinni kedves olvasóink, pedig igaz! A Somogyi Hírlap is ugyanettől az önkormányzattól bérli az irodáját. Nekik ugye szabad? A Kapos Extrának tilos? Ismerős a módszer, ugye? Ennyit a valamikori MSZMP-s gyökerekről. Nem is gyökerekről, hanem egy nagy-nagy gerendáról. Itt az ideje tükörbe nézni, kedves kollégák.