2012. 09. 07., péntek, 22:35
Gyuri - gondolom mindenki nevet már a történeteiden ott fönt, de itt lent nagyon-nagyon a kedvünket szegted... - írta Bekes József Földvári György meseíró-költő-tanár-szerkesztő, jó barát halálhíre hallatán. Most pedig itt egy hosszabb levél...
Gyurika!
Emlékszel mennyit emlegettük Németh Lászlót, hogy azért írta egymaga a Tanú című lapját, mert nem akarta hogy cikkei, akárcsak margóilag is találkozzanak csapnivalóan író emberek soraival? Gondolom, így nem ér váratlanul, ha elindítom újra a Somogyországot, én mihaszna egyelőre Téged kérnélek - legyél az égi tudósító. Persze tudom, mindig ez van, miről is írj? Ott lenne: mit csinál éppen Papp Árpád? Ne engedd kifarolni a jó mondatok elől! Ugye, tőle tanultuk, ha egy oldal mondanivalód van, akkor ne adj ki nyolcoldalas újságot... Aztán ha megcsíped Adyt, amint Ripplivel pusmog, kérném ,szemtelenkedj oda. Hivatkozz arra, mennyire jól mutatnak együtt ércben a Fő utcán. Csak ügyesen. Szász Banditól rajzot küldj, portrézzon, hiszen ezzel kezdte... Aztán Mennyei Drangalag – Takáts Gyula bácsinak van-e már ottani Becehegye, mert Balaton nélkül az meglenni nem tud.
Lenne még itt valami. Ha már itt lent is elmentek mesekönyveid százezer példányban, folytassuk tovább valamelyiket. Ne én döntsek, talán Őszi Zolival egy új fejezet kéne a Szemigszőr kapitányból. Gondolom a ragyogó ötleteid, (csak így egymás közt, ami itt a kutyának se kellett vagy simán csak ellopták) a Magyarok Világiskolája, Gulliver–az aprók fővárosa, aztán meg, na de ez volt a legjobb, hogy minden magyarnak legyen saját famíliájáról szóló mesekönyve - ott már biztosan a zsebeidet hizlalják. Kellene is a pénz, mert annak bevett szokása, hogy elfogy. Te is megmosolyognád, hogy lányodék ilyenre, a temetésedre költsék, amikor az nincs...
Barátom, végezetül édesülj odafent el, szakállad fésüld sziránósra, mielőtt szépasszonyokhoz szólsz. Amúgy nem érdemes ebbe belehalni. Komolytalan dolgokat komolyan venni az nagyon komolytalan. Ha meg úgy adódik, egy pokrócon fészkelj nekünk is helyet, mert ki tudja...
Legutóbb a Cserben az Erdősor utca sarkán öleltelek meg néhány hete, az tartson ki egészen a találkozásig:
Bekes Jóska
