2012. 03. 19., hétfő, 16:23
A lengyelek Orbán Viktortól várják Európa új hullámát, a multik és bankok uralta Európa helyett a nemzetek szabadságát, szolidaritását, összefogását.
Minden várakozást felülmúlt a március 15-i Kossuth téri délután. A lengyelek a Lánchíd budai hídfőjétől indultak. Szép lovakon tucatnyi huszár vezette őket. Színes ruhájukkal igazán szép látványt mutattak, mögöttük rendezett sorokban ezernyi lengyel zászló. A Lánchíd túloldalán magyarok csatlakoztak mögéjük. Somogyból Balatonboglár és Zamárdi küldöttsége, magyar s lengyel zászlókkal. A visegrádi polgári kör civiljei mellett dobbal és sötétvörös bársonyruhában a Szent György Lovagrend tagjai. Itt voltak a lengyel történelemhez kötődő magyar települések. Bár Sopronból és Érdről nem jöttek: de ott is a két nemzet zászlaja alatt ünnepeltek.
A lengyelek első csoportjai már félig telt Kossuth térre érkeztek, hiszen három irányból dőlt a tömeg. De a lengyelek előtt széles sáv nyílt meg, s hatalmas taps köszöntette őket.
„Viktor Orbán !” „Viktor Orbán”: ez a lengyelek szavalókórusa volt. Ilyet még fanatikus fideszesektől sem tapasztaltam soha. Pedig a lengyelek éppúgy utálják a személyi kultuszt, mint mi.
Csakhogy, mint személyes beszélgetéseinken elmondták, náluk Orbán Viktortól várják Európa új hullámát, a multik és bankok uralta Európa helyett a nemzetek szabadságát, szolidaritását, összefogását.
Mondták, okos és tisztességes nemzeti politikusok náluk is vannak, de hiányzik az az átütő erő, amit nálunk látnak. S bizony a két elhangzott beszéd Szájer József EU parlamenti képviselő, majd Orbán érvekre épített szavai nemcsak nyílt szavak voltak az EU ellentmondásairól, de hitet is tettek a nemzetek Európája mellett.
Egy új modell fogalmazódik meg: a pénzhatalmak Európája helyett a nemzetek és nemzetiségek érdekére épülő szövetségi Európáé. S bizony 1848-49. szabadságharca, melyben akkor is lengyelek ezrei vettek részt, mintha hasonlóról szólt volna. De ahogy az elnyomás eszköztára megváltozott azóta, úgy tűnik a szabadság megvívásának és megvédésének eszközrendszere is.
Brüsszelben már Csehország és Románia is kiállt Magyarország mellett, s persze Lengyelország, Litvánia, Skócia.
Kelet-közép Európa a „rendszerváltásnak csúfolt” 1989-90-es átalakulás idején a nemzetközi nagytőke csapdájába esett. Most az adósságbilincsek feloldása után a később csatlakozottak hátrányait kell feloldani, például e két nemzet közti kulturális és gazdasági együttműködéssel.
Észak-nyugat Somogynak ehhez múltbéli bizalmi tőkéje van: a háború során itt éltek lengyelek ezrei, Bogláron működött a lengyel gimnázium, most is van lengyel-magyar művelődési ház, Teleki szobor. Már eldőlt, hogy lesz lengyel múzeum, és a nagykövet úr is pártolná a nyári lengyel és magyar nyelvoktatás bevezetését nyári nyelvtáborokban.
Boglárnak és Zamárdinak így komoly esélye lehet lengyel turisták otthonává válni!
A lengyelek most olyan nyitottak, hogy minden kétoldalú előnyökkel járó kezdeményezés – ha jól csináljuk – kapukat nyithat és csodákat teremthet. Nem a levegőbe beszélek. A kilencvenes években 50 fős kis- és középvállalkozói csoportot vittünk Gdanskba. Vezető tanácsadóként beleláthattam a lehetőségekbe, melyek bőven vannak. De nem az volt a pillanat, hanem ez!
És egy apró példa: amikor múlt évben elindult a Magyarországot lejárató kampány, valaki elindított Varsóban egy mozgalmat: „Vegyél magyar árut!” - melyet addig csak két helyen lehetett kapni. Ma igen sok helyen, ha éppen nem hiánycikk. Mert hosszú hónapok óta divat a magyar áru!
Akkor mi van? - kérdezhetnénk. S a válasz egyszerű: Bizalom és szolidaritás két nemzet között, egy olyan Európában, ahol ezt lassan elfelejtették. Végre fel kell ismernünk, hogy nekünk nem feltétlenül nyugaton kell megváltást keresnünk, hanem errefelé megteremtenünk! Saját eszünkkel és két kezünkkel. Ahogy ez ezer évig volt!
Érdekes: Brüsszelben már Csehország és Románia is kiállt Magyarország mellett, s persze Lengyelország, Litvánia, Skócia stb.
Nagy dolgok lehetnek itt égen és földön Horáció!