2012. 03. 05., hétfő, 10:04
Ezrével jönnek lengyelek Budapestre, hogy velünk ünnepeljék március 15-ét. Különvonatokkal, különbuszokkal, személygépkocsikkal. Ez egyben hatalmas támogatást is jelent, kiállást Magyarország mellett!
Lengyelország minden részéről gyülekeznek, de várhatóan Varsóból és Krakkóból jönnek a legtöbben. A magyarok iránti szimpátia mellett természetesen a közös fellépés is lényeges: A multik és bankok Európája helyett a nemzetek Európáját akarjuk!
Évezredes múltja van a két nemzet közös kiállásának. Már Szent István óta királyi házasságok, közös uralkodók és szentek, egymás segítése. Alig néhány éve avattunk emlékművet Érden azokért a lengyelekért, kik küzdeni jöttek az oszmán birodalom ellen, s egyetlen sem tért vissza a mohácsi csatából.
Bem és Dembinski, és sorolhatnánk a lengyel hősöket 1848-49-ből. S visszafelé Báthori és a Rákócziak, boldog Hedvig és hosszú a sor. A XX. században a magyar kiállás a lengyelekért többször is csodát hozott. A lengyel szovjetek elleni küzdelmében, majd a varsói felkelésben.
A kis Magyarország már nem a „merjünk kicsik lenni” idióta modelljében működik, hanem a „merjünk szabadok lenni” gondolatában, most éppen egy ezeréves barátság és mára egy európai középhatalom támogatásától övezve.
A csoda nem múlt el, s most éppen újraéled!
Somogy megyében Balatonboglár és Zamárdi a hitleri és sztálini diktatúra által kettévágott Lengyelország menekültjeinek egykori otthonadói. Mintegy 6 évet éltek itt a „boglarczyk”-ok, s százak itt végeztek középiskolát. E két település most ünnepélyesen kivonul barátainkat fogadni: „Polak weger dwa bratanski, i do szably is do szlanki!” Lengyel, s magyar, két jó barát, harcban, s ivásban egyaránt!”
Bár a mostani kiállás lengyel részről a magyaroknak szól, egyben egy új európai szerkezet megteremtése a cél, a szövetségi, s a nemzetek önállóságán és büszkeségén alapuló Európáé. Valami hasonló már történt 1848-49-ben! Ideje, hogy valóság legyen!
A Kelet-Közép Európai összefogás nem először jelent modellt az együttműködésre.
Lásd 1335-ben a Károly Róbert által szervezett Visegrádi Konferencia, s a folytatás, ma a V4-ek.
Európai Unió! Igen! De nem a multik és bankok megtapasztalt barbarizmusával! A kis Magyarország már nem a „merjünk kicsik lenni” idióta modelljében működik, hanem a „merjünk szabadok lenni” gondolatában, most éppen egy ezeréves barátság és mára egy európai középhatalom támogatásától övezve.
Balatonboglár és Zamárdi küldöttséggel lesz jelen, de jön Veszprém, Visegrád és sokan mások. Igazi közös lengyel-magyar ünnepet kell csinálnunk, magyar kokárdával, lengyel piros fehér szalaggal vagy zászlóval! Észak-Somogy már szerveződik. S reméljük, megmozdul Kaposvár is.
Mert ha értünk kiáll egy nemzet, mely mindig is kiállt, hát nem kellene illően fogadni? Most a két nemzet múltjának közös ünnepe van, s a közös cselekvés természetszerűsége. Jövőnk a tét! Itt a cselekvés ideje, a közös gondolaté!
