2012. 02. 11., szombat, 12:26
Egy hete leesett a "nagy" hó. És most újra havazik. Ez önmagában szenzáció, amióta nincsenek karakteres évszakok. Volt idő, amikor az emberek tudtak örülni a tavasznak, a nyárnak, az ősznek és a télnek is.
Akkoriban tudták az emberek, hogy minden időszaknak megvan a maga szépsége, s tudták azt is, hogy minden cselekvésnek megvan a maga ideje. Akkoriban nem épültek nyári bobpályák, télen pedig eszükbe sem jutott a népeknek gyorsulási versenyt hirdetni a havas utakon. Nyáron napoztak és strandoltak, télen szánkóztak, behúzódtak a fűtött szobákba, táncházakba jártak, beszélgettek.
Aztán valaki kitalálta, hogy lehet télen is paradicsomot enni. Kitalálták azt is, hogy nem kell figyelni az időszak sajátosságaira, non stop lehet ökörködni, fogyasztani, zabálni. Innentől fogva elfogadhatatlanná vált, hogy a tél merészel hideg lenni, a nyár meg meleg. +20 és +22 között megvan a komfortérzet, azon kívül túl hideg vagy túl meleg van. Soha semmi nem jó, lehet siránkozni.
Nem tolják le a havat, nem sóznak eléggé, nem lehet közlekedni, nem lehet semmit se csinálni. Pedig lehet, hogy csak le kellene egy kicsit állni, elgondolkodni ezen-azon. Hagyni az autót a hó alatt, esetleg sétálni egyet a tiszta levegőn. Örülni annak, hogy esik a hó. Örülni annak, hogy örülnek a gyerekek.
Szerencsére vannak még olyanok, akik tudnak így élni. Akik nem hisztiznek, ha elakad a busz, hanem leszállnak, tolnak egyet rajta, s nevetnek vidáman. Akkor is, ha néhányuk el is esik közben. Igen, Kaposváron is lehet így élni.
