2012. 02. 07., kedd, 17:45
Emlékszem, gyerekkoromban mindig szívesen jártam olyan lakásokban, ahol szép, politúrozott bútorok voltak, metszett tükrökkel, míves szekrényekkel.
Ahol a nagy fotelok, kerevetek mintás szövetei aranyozott szögekkel voltak kifeszítve, ahol a parkettán keleties szőnyegeken lépkedtünk, a menyezetről pedig nehéz csillárok lógtak le.
A sarokban pianinó állt, rajta ezüst gyertyatartókkal, és a falon nagy, aranykeretes olajképekkel. Ezt az egészet belengte egy finom levendula, vagy valami könnyű parfüm illata. „Milyen szép polgári lakásuk van“ – mondta ilyenkor anyám, amint kiléptünk az ajtón. Ő mindent meg is tett, hogy ha szegényesen is, de a mi első szobánk is hasonlóan legyen berendezve. És nálunk is legyen mindig egy kis finom likőr, amivel a női vagy nagylány vendégeket vasárnap délutánonként megkínálhatta.
Polgári lakás - igen, a mai napig él bennem ez a látvány. Sajátos tartalommal, és benne egy nagyszerű értékrenddel. Ebben benne van és volt a magyar nemzet történelme, benne van és volt Európa kultúrája, és benne van és volt a kiszámítható, évszázadok óta ápolt polgári erkölcs gyakorlata is. Benne a dolgos élet, vele a minden körülmények között biztos megélhetés, a család – leginkább egy népes család -, fenntarthatósága, elsősorban a családfő, az apa keresetéből. Az ilyen szobákban élők számára volt becsülete a munkahelynek, a tulajdonnak, a tanulásnak, a művészeteknek. Volt a takarékosságnak, a családi kassza megóvásának, a biztonságos családi tartalékok képzésének, a finom, változatos ételek illatának, a vasárnapi családi sétáknak.
Ilyennek képzeltem el én mindig a polgári középosztályt. Az az érzésem, hogy ezzel miniszterelnökünk, Orbán Viktor is hasonlóan lehet. Hallgatom országértékelő beszédét, amelyikben mindig és mindig visszakanyarodott oda, hogy a Fidesz-kormány ezt a középosztályt szeretné újra Magyarország vezető erejének látni. Azt a magyar középosztályt, amelyiket 1947-48-tól kezdve tönkretett, megbélyegzett és megutáltatott a szocialista rendszer és annak balliberális utódai. Ez a polgári középosztály a városokban is és falun is eltűnt.
Ezt kell most újraépíteni, mégpedig úgy, hogy ne más rétegek kárára, hanem mindenki javára alakulhasson ki, dolgozhasson, és vigye előre az elmúlt évtizedek alatt lerombolt magyar világot. Eltűnt ez a polgárság, de még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik emlékeznek erre a világra. Olyanok is vannak még közöttünk sokan, akik ilyen családban nőttek fel. Ugyan nem szabadott erről beszélni, de úgy nevelték őket, ahogy azt egy korábbi polgári értékrend megkövetelt. Akik most velem együtt pontosan tudják, hogy milyen nagyszerű elképzelés az, amit keddi beszédében a miniszterelnök felvázolt.
Tudom, hogy gúzsba vagyunk kötve. Mégpedig e polgári világot leromboló, annak legfeljebb csak a külsőségeit átvevő korábbi vezetőink bűnei miatt. Mégis jó volt hallani, hogy most van egy új vezető politikusi réteg, aki így szeretné Magyarországot látni. Ma már persze modernebbek a bútorok, más lett a világ, de az az értékrend, amely e réteget jellemezte, nem avult el, az változatlanul él. Bizonyíték erre az, hogy azokban az országokban, ahol nem tették tönkre a polgárságot, a mai napig ők építik, fejlesztik és viszik előre országukat.