2012. 01. 31., kedd, 15:30
Interjúnk megbeszélésekor előrebocsátotta: szókimondóan fogalmaz, ahogy általában. Nos, igazat mondott. Zichy Lászlóval beszélgettünk kormányról és ellenzékről, félidős erővonalakról, végül egy rendhagyó tippjáték is szóba került.
- Orbán Viktor a közelmúltban találkozott az Európai Unió meghatározó vezetőivel. A hírek szerint az IMF-hitel feltétele, hogy megállapodás szülessen az EU és Magyarország között a vitatott kérdésekben. Lát erre esélyt?
- Igen, de a meccs tétje ennél sokkal nagyobb. Az Orbán-Matolcsy páros igen felkészülten - ismerem a választás előtt készült elemzéseket - megértette az eladósítás és tőkekivonás folyamatait, és megtette az ellenlépéseket, bankadó, végtörlesztés és egyéb formában. Az EU mára a multik és bankok Európájává vált, Orbánék viszont nemzeti stratégiát követnek. Bármi is történik, új szellemiséget hoztak.
- Hazánk a külföld figyelmét is felkeltette, heves támadások kereszttüzébe kerültünk. Minek tudhatók be, illetve mennyire jogosak ezek a kritikák?
- Miközben az ország érdekét védte, a kormány valójában a globalizációt leplezte le és vágta gyomorszájon. 1956-ban a magyarok megmutatták a világnak a szovjet rendszer valódi arcát, most pedig a globalizáció került sorra. Sőt, annak idején a Habsburg és az Oszmán birodalomnak is elvásott bennünk a foga. Ez a mi keresztutunk, de a sikerünk is egyben. Miért ne mozgósítaná tehát a nemzetközi nagytőke ellenünk a médiát, a hitelminősítőket?
- A kormány mellett ugyanakkor tömegek álltak ki határainkon innen (Békemenet) és túl is, továbbá más országok is megvédték a kabinetet (Lengyelország, Litvánia).
- Magyarok százezrei, milliói kezdik megérteni, hogyan próbál a pénzvilág gyarmatosítani. A Békemenet soha nem látott létszámú demonstráció volt: az itthoniak mellett rengetegen vonultak lengyel zászló alatt és szép számmal érkeztek határon túli magyarok is.
A kormány valójában a globalizációt leplezte le és vágta gyomorszájon.
- Láthatóan azonban egy sokszínű civil összefogás is szerveződött a kormány politikája ellen, elég, ha csak a „millásokra”, a „Negyedik Köztársaságra" és egyéb mozgalmakra gondolunk. Mivé nőheti ez ki magát? Szóba jöhet- e esetleg valamelyikük parlamenti erőként?
- Az országot 1945-től uraló Rákosi/Kádár-féle elit már rég osztállyá szerveződött. Persze a „szoc.lib.”, az SZDSZ már nem piacosítható, alig szavazatképes, így újabb maszkokat kell eladni. Ahogy a bóvli bulvárra van vevő, rájuk is lesz, mondjuk egy szűk frakciónyi. Várhatóan összeállnak egy „demokráciamentő csapattá”.
- Az elmúlt csaknem két évben mélyreható intézkedések sorát hajtotta végre a kormány. Az ellenzék "törvénygyárat" emleget, a kormányoldal az újjászervezés szükségességével érvel. Hogyan értékeli a kabinet eddigi teljesítményét?
- A törvénygyár igaz, ahogy az is, hogy hetven éve nem volt az országnak ilyen harmonizáló törvényi keretrendszere és nemzeti érdekvédelme. Ugyanakkor türelmetlen vagyok, mert sorolni tudnám a hibákat és a még meg nem lépett döntéseket. A jövőnek kialakult a keretrendszere, de a társadalom jelentős része napról-napra él.
- Nincs már túlságosan messze a következő választás, "félidőben” járunk. Milyen alkalmi, vagy tartósnak ígérkező erővonalak alakulhatnak ki jobb- és baloldalon?
- A nemzeti oldal már kialakult - FIDESZ – KDNP -, az utóbbinak - mindkettő javára - markánsabbá kellene válni, lásd a német CDU-CSU-t. A Jobbik stratégiája sokat ártott a magyarságnak: az EU-s zászlóégetés elsüllyesztette az általam igen kedvelt Murányi Levente alelnököt, és a könnyűsúlyú Novák Elődöt. Vona Gábor a politikában NB III-as, a szerintem igen tisztességes Szegedi Csanád lelkes, de rutinja csak Balczónak van. Látni kell ugyanakkor, hogy a nemzet egyre kevésbé vevő a balhépolitizálásra. A baloldal 1945-47 óta nem létezik, a szociáldemokratákat és a magyar kommunistákat is megsemmisítették. A posztkommunista, vagy inkább posztbolsevista erők azonban bizonyos szempontból ma is uralják az országot, rossz hazai pozícióval, ám nemzetközileg annál jobb médiaháttérrel. Van elég pénzük, hogy összehozzanak valamilyen néven egy 5-7 százalékos frakciót.
- Tegyük fel: egy fogadóirodában tippelhetünk, ki lesz Magyarország következő kormányfője: Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Mesterházy Attila, másvalaki, esetleg olyasvalaki, akire most nem is gondolnánk. Hogy látja, jelen állás szerint ki a legesélyesebb?
- Gyurcsány a legtehetségesebb showman, pechje, hogy az emberek már ismerik. Mesterházy középszerűsége eleve kudarc, Bajnai a Hajdú-Bét libáival még USA-háttérrel is aligha lehet nyerő. A Fideszben akad legalább öt alkalmas jelölt, de integrátorként ma Orbán tűnik a legesélyesebbnek.
