2026. 07. 15., szerda, 09:45
Életének 93. évében kedden este elhunyt dr. Szili Ferenc, Kaposvár díszpolgára, városunk egyik legtekintélyesebb tudósa és közéleti személyisége – közölte Facebook-oldalán Szita Károly polgármester.
A polgármester úgy fogalmazott: Kaposvár sokat köszönhet dr. Szili Ferencnek, aki évtizedeken át dolgozott azért, hogy megőrizzük közös múltunkat, jobban megismerjük történelmünket, és továbbadhassuk értékeinket a következő nemzedékeknek. Kiemelte, hogy könyvei, tanulmányai, tudományos munkássága és közéleti szerepvállalása maradandó nyomot hagyott a város és Somogy kulturális életében.
Dr. Szili Ferencet nemcsak tudósként ismerték és tisztelték a kaposváriak. A belváros utcáin sokan találkozhattak vele, ahol nyitottsággal és őszinte érdeklődéssel fordult az emberek felé. Jellegzetes köszöntése – „Hogy van, fiatal úr?” – generációk számára marad emlékezetes.
A polgármester felidézte azt is, hogy dr. Szili Ferenc gyakran sétált együtt Kaposvár egy másik díszpolgárával, Szigetvári Györggyel. Mint írta, barátságuk, emberségük és a város iránti szeretetük sokak számára jelentett példát.
Bejegyzését azzal zárta: Kaposvár közössége hálával és tisztelettel búcsúzik dr. Szili Ferenctől, egyúttal őszinte részvétét fejezi ki feleségének, lányainak, unokáinak, valamint mindazoknak, akik szerették és tisztelték őt.
| Dr. Szili Ferencet Kaposvár saját halottjának tekinti - a Városháza közleménye |
|
Életének 93. évében elhunyt dr. Szili Ferenc, Kaposvár díszpolgára, városunk egyik legtekintélyesebb tudósa és közéleti személyisége. Dr. Szili Ferencet Kaposvár saját halottjának tekinti. Dr. Szili Ferencről: 1934-ben született Kaposváron. 1952-ben érettségizett a Táncsics Mihály Gimnáziumban, s 1956-ban szerzett történelemtanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 1956-tól 1958-ig szülővárosa Szabadság parki iskolájában (a jelenlegi Berzsenyi Dániel Evangélikus Általános Iskolában) tanított, de a forradalom után ő is megjárta a kommunista diktatúra vallatószobáit. Erre később így emlékezett: „Bevittek egy fiatal, bohém tanárt az ávósok 58-ban egyik este, és másnap reggel kijött egy értelmiségi, aki már tudta, hol a helye.” 1958-tól másfél évtizedig egykori iskolája, a Táncsics Mihály Gimnázium történelem- és testnevelő tanára volt, s tanítványaiban mély nyomot hagyott embersége és empátiája. „Szili Ferencről először a mosolya jut eszembe – írta később egyikük. – Nem is emlékszem olyan órájára, amikor szomorú vagy gondterhelt lett volna. A mosoly kiváló humorérzékkel és (ön)iróniával társult. […] Lendületesen vezette az óráit, soha nem tévedett, és muszáj volt mindenkinek figyelni, mert kiválóan szórakoztunk.” Egy másik diákja így fogalmazott: „A tanár úr órái legendásan jókedvűek, szó szerint felejthetetlenek voltak. Nem lehetett nem figyelni rá.” Dr. Szili Ferenc életében mindig jelentős szerepet játszott a sport. 1960-ban edzői oklevelet kapott a Testnevelési Főiskolán, s 1965-ben a Pécsi Tanárképző Főiskola testnevelés szakát is elvégezte. Fiatalon több mint egy évtizeden át játszott a Budafok, majd a Kaposvári Kinizsi NB II.-es labdarúgócsapatában; népszerű labdarúgóként tízezrek kedvence, edzőként sokak nevelője volt. „A sportnak nagyon sokat köszönhetek – mondta egy későbbi interjújában –: ott tanultam meg, hogy az élet nagy csapatjáték. Egyedül, magányosan alkotni sem lehet. A sportban megismertem a győzelem ízét, megtanultam, hogy győzni csak úgy lehet, ha mindenki egyformán akarja. Megtanultam veszíteni is, és azt, hogy a vereségekből többet lehet tanulni, mint a győzelmekből.” 1973-tól levéltárosként, majd főlevéltárosként dolgozott a Somogy Megyei Levéltárban, amelynek 1990 és 1998 között az igazgatója volt. Tagjai közé fogadta a Magyar Történelmi Társulat, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottsága, számított munkájára az MTA pécsi területi bizottsága, és 2001-től a Kaposvári Egyetemnek is docense volt. 2005-ben vonult nyugalomba. A történész sokoldalú tudományos kutatómunkáját számos könyv és más publikáció fémjelzi. Fő érdeklődési területe a dualizmus, illetve a két világháború közötti korszak gazdaság- és társadalomtörténete. Kisdoktori disszertációját az 1905–06-os Somogy megyei nemzeti ellenállásról írta 1970-ben, kandidátusi disszertációját pedig agráripari témát választva készítette el 1985-ben. A kivándorlásról szóló akadémiai doktori értekezését 1998 márciusában védte meg. Behatóan foglalkozott a kaposvári cukorgyár történetével, a megye kereskedelmével, Somogy megye második világháborús szerepével, a hatalom és az erőszak kérdéskörével is. Más kiadványok mellett szerkesztette az Iskola és Levéltár sorozatot, 1991-től a levéltári évkönyvet és az 1994-ben indult Kaposi Kiskönyvtár köteteit. „A történelem olyan, mint egy úszó jéghegy, amelyből csak a felszínt látjuk, de az igazi dráma a víz alatt van – mondta. – A történész elkezdi kutatni a jéghegyet, s attól függ, mit lát, hogy milyen szemszögből nézi. S persze attól is, milyen a felkészültsége, világnézete, erkölcse, bátorsága.” 1990-ben pártonkívüliként, a Magyar Demokrata Fórum támogatásával, egyéni képviselőként jutott be a kaposvári közgyűlésbe. A lakásügyi ad hoc, az oktatási, tudományos és kulturális, valamint a pénzügyi ellenőrző és közgazdasági bizottság tagjaként tevékenykedett. A tanácsnok éveken át volt a Kaposvári Tavaszi Fesztivál elnöke. Gazdag életútja a megyeszékhely egyik tekintélyes és elismert közéleti személyiségévé tette, aki Somogy és Kaposvár kultúrájának, polgári értékeinek megőrzéséért, fejlesztéséért fáradozott. 1987-ben megkapta Somogy Megye Alkotói díját, 1994-ben a Pauler Gyula-díjat, 1995-ben Somogy Megye Közművelődési Díját. Dr. Szili Ferencet 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2010-ben Kaposvár város díszpolgári címével tüntették ki. Utóbbi alkalommal így vallott helyi kötődéséről: „Kaposvár nemcsak a szülővárosom, hanem a sorsom is… Mindig visszavágytam ebbe a városba, ahol születtem, ahol a bölcsőmet ringatták, amelyben iskolai tanulmányaim jelentős részét végeztem. Nekem már Nagykanizsán is honvágyam volt… A város olyan, mint egy veretes könyv, amelyből olvasni lehet. Lapjai a házak, az utcák és a terek, parkokkal, szobrokkal és emléktáblákkal, a zsoltáros áhítatú templomokkal díszítve. A titkokat őrző temetők.” (Búvópatak, 2010/2. szám) |
