2026. 07. 03., péntek, 10:27
Albert László kaposvári festőművész festménye újabb rekordot állított fel.
Nem mindennapi történetről számolt be legutóbbi rádiós beszélgetésünkben Albert László kaposvári festőművész. Bár már korábban is hallhattak róla a hallgatók, amikor egy festménye egy tudományos űrkísérlet részeként a világűrbe indult, a történet akkor még keserű véget ért: a visszatérő kapszula a Csendes-óceánba zuhant, a fedélzetén lévő alkotással együtt.
Most azonban úgy tűnik, a történet második felvonása már sokkal szerencsésebben alakult.
– Amikor kiderült, hogy az első festmény végleg elveszett, a kutatók felajánlották, hogy részt vehetünk egy újabb küldetésben – idézte fel Albert László. – Mivel az eredeti alkotásnak volt digitalizált változata és készültek művészi nyomatok is, úgy döntöttünk, újra nekivágunk.
Az első küldetés még egy SpaceX-programhoz kapcsolódó tudományos kísérlet része volt, amely során a festmény egy Falcon 9-es rakétával jutott fel a magaslégkörbe. A visszatérés azonban tragikusan alakult: a fékezőernyő meghibásodott, és a kutatási anyagokat szállító kapszula Hawaii közelében az óceánba zuhant.
A második próbálkozás már Európából indult. A svédországi kilövőállomásról felbocsátott küldetésben magyar kutatók is részt vettek, köztük Dr. Mátyás Bence és kutatótársa, Krausz Petra. A cél ezúttal az volt, hogy saját fejlesztésű műholdjukkal különböző tudományos kísérleteket végezzenek.
A festőművész bevallotta, amikor megtudta, hogy a visszatérő egység akár az Északi-sark közelében is földet érhet, nem lett nyugodtabb.
– Az első kudarc után azért az ember már mindenre gondol – mondta nevetve.
A műholdba ezúttal nem egy nagyobb méretű alkotás került. Míg az első festmény 9×9 centiméteres volt, a második küldetéshez mindössze egy 4×4 centiméteres képet kellett elkészíteni.
– Amikor közölték a méretet, majdnem sokkot kaptam – mesélte. – Készítettem egy ötven centiméter átmérőjű eredeti művet, amely egy űrhajós küldetési jelvényre emlékeztet, majd ebből készítettem el kézzel a négyszer négy centis változatot. Nem lekicsinyítették, hanem újra meg kellett festeni. Olyan aprólékos munka volt, hogy már-már körömfestői precizitást igényelt.
A kutatási programban a festmény mellett különböző biológiai minták, valamint rovarok is helyet kaptak, amelyek segítségével a tudósok a súlytalanság és a világűr körülményeinek hatásait vizsgálják. A műalkotás szerepe részben szimbolikus – a tudomány és a művészet találkozását jelképezi –, részben pedig speciális szállítási és logisztikai tesztekhez kapcsolódik.
A küldetés legizgalmasabb része azonban csak a visszatérés után következett.
A műhold sikeresen földet ért, ám a kutatók egy ideig nem tudták pontosan meghatározni a helyzetét. A keresés végül eredményre vezetett, a kapszulát megtalálták, de ekkor újabb aggasztó információ érkezett: a fedélzeti hőmérő 180 Celsius-foknál meghibásodott, így senki sem tudta, milyen hőterhelést kapott a festmény.
A kapszula felnyitására Albert László jelenlétében került sor.
– Mindenki feszült volt. Először megláttuk a kép elejét, ami sértetlennek tűnt. Aztán nagyon óvatosan kivették a helyéről, megfordították, és akkor láttuk, hogy a hátoldalán van egy kisebb égésnyom, de maga a festmény túlélte az utazást – emlékezett vissza.
A kis méretű alkotás összesen 624 kilométeres magasságot ért el, ami nemzetközi összehasonlításban is rendkívül jelentős eredménynek számít. A szakemberek és a Guinness Rekordok munkatársai jelenleg is vizsgálják, hogy pontosan milyen kategóriába sorolható a teljesítmény, ugyanis meglepően kevés adat áll rendelkezésre a korábbi, világűrbe juttatott képzőművészeti alkotásokról.
Annyi azonban már most biztosnak látszik, hogy Albert László festménye a világ azon nagyon kevés fizikai műalkotása közé tartozik, amely nemcsak eljutott a világűrbe, hanem onnan sértetlenül vissza is tért.
És hogy hol található jelenleg ez a különleges alkotás?
– Egyelőre a nappalimban – mondta mosolyogva a kaposvári festőművész. – De remélem, hamarosan egy múzeumban is láthatják majd az emberek.
