2026. 06. 28., vasárnap, 21:44
A kaposvári zsidó temetőben emlékeztek vasárnap délelőtt a Shoá kaposvári áldozataira. A megemlékezésen Szita Károly polgármester hangsúlyozta: a holokauszt legfontosabb tanulsága, hogy a gyűlölet soha nem egyik napról a másikra jelenik meg, hanem előítéletekkel, kirekesztő szavakkal és közönnyel kezdődik.
Nyolcvankét évvel ezelőtt ezekben a napokban mintegy 3500 kaposvári zsidó honfitársunkat hurcolták el otthonaikból. Többségük soha nem tért vissza.
– Ma fejet hajtunk emlékük előtt. Megidézzük mindazokat, akik munkájukkal, tudásukkal, hitükkel és emberségükkel Kaposvár történetének elválaszthatatlan részévé váltak – fogalmazott a városvezető.
A polgármester beszédében kiemelte: az emlékezés nem csupán a múlt felidézéséről szól, hanem arról is, hogy újra és újra feltegyük magunknak a kérdést, miként történhetett meg a XX. század egyik legnagyobb tragédiája.
Szita Károly hangsúlyozta, hogy a holokauszt nem a gettóval, a sárga csillaggal vagy a marhavagonokkal kezdődött.
– Hanem szavakkal. Könnyelmű mondatokkal. Gúnyos megjegyzésekkel. Előítéletekkel. Olyan kijelentésekkel, amelyek egyes embereket kevésbé fontosnak, kevésbé értékesnek, kevésbé odatartozónak minősítettek – mondta.
A polgármester szerint a történelem arra tanít, hogy a szabadság és a demokrácia elvesztése is apró lépésekben történik: egy rossz mondattal, egy legyintéssel vagy egy elfordított tekintettel. A közönynek pedig mindig súlyos ára van.
Felidézte, hogy az elhurcoltak korábban a város megbecsült polgárai voltak: szomszédok, iskolatársak, kereskedők, orvosok, tanítók és iparosok, akik ugyanazokat az utcákat járták és ugyanazt a várost szerették, mint a mai kaposváriak.
A városvezető szerint ezért különösen fontos, hogy Kaposváron évről évre közösen emlékeznek a Shoá áldozataira.
– Az emlékezés nem csupán tisztelgés az áldozatok előtt, hanem fogadalom is. Fogadalom arra, hogy megőrizzük az emberi méltóságot, kiállunk egymásért, és nem engedjük természetessé válni a gyűlöletet, a megbélyegzést és a kirekesztést – hangsúlyozta.
Beszéde végén úgy fogalmazott: az áldozatok életét már nem lehet visszaadni, emléküket azonban kötelességünk megőrizni, és továbbadni a következő nemzedékeknek azt az örök érvényű üzenetet, hogy minden ember méltósága egyformán sérthetetlen.
