2026. 06. 01., hétfő, 09:10
1962-ben több mint száz lány érkezett az addig tisztán fiúgimnáziumba.
Hatvan év távlatából idézték fel középiskolás éveiket a kaposvári öregdiákok szombat délután a Kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium falai között. Az 1966-ban érettségizett évfolyam tagjai gyűltek össze jubileumi találkozójukon – annak az osztálynak a tagjai, akik elsőként kezdték meg tanulmányaikat a gimnázium első koedukált évfolyamában.
Az 1962-es tanév különleges mérföldkő volt az iskola életében: az addig kizárólag fiúkat oktató intézménybe csaknem száz lány érkezett. Az új helyzethez nemcsak a diákoknak, hanem a tanároknak is alkalmazkodniuk kellett. A találkozón többen is felidézték, hogy időbe telt, mire az iskola közössége megszokta az együttnevelés mindennapjait.
A hatvanéves jubileumra 54 egykori diák tért vissza alma materébe, ahol két egykori tanárukkal együtt elevenítették fel a közös emlékeket. A rendezvény főszervezője, Gőzsy Gáborné Majláth Erzsébet külön is felelevenítette az évfolyam sikereit: a Helikon-győztes kórus szerepléseit, valamint az országos bajnokságig jutó kosárlabdacsapat eredményeit, amelyet Kertész István edző vezetett. A csapat egykori tagjai közül többen is részt vettek a találkozón, Gőzsy Gáborné mellett Magyar Zsófi, Czanka Etelka, Gaál Judit és Mészáros Edit.
Az ünnepi program részeként Pintér Éva és Novák Rudolf személyes visszaemlékezéseket olvastak fel, amelyekben megelevenedtek a gimnáziumi évek meghatározó pillanatai.
A jubileumhoz kiállítás is kapcsolódott: a teremben felállított paravánokon Sörös József, Orbán Csaba, Novák Rudolf, Nádas József és Gőzsy Gáborné fotói, illetve festményei mutatták be az elmúlt évtizedek alkotói pályáit. A programot a kopjafánál tartott közös koszorúzás zárta.
Előkerültek a régi relikviák is: bocskai sapkák, felvarrható iskolai címerek és egykori emléktárgyak, amelyek különleges hangulatot adtak a találkozónak. Az egykori évfolyam tagjai közül az évtizedek során művészek, orvosok, jogászok, pedagógusok és még atomfizikus is kikerült.
A találkozó jó hangulatban telt, és ismét bebizonyította: hatvan év elteltével is élénken élnek a közös emlékek, az egykori osztálytársak között pedig máig megmaradt az összetartozás érzése.
