2026. 03. 28., szombat, 11:53
Harminc hektárnyi kecelhegyaljai föld, több mint húsz ló és egy ember, aki az elmúlt negyed évszázadban a lovak, a hagyományőrzés és a közösség szolgálatába állította az életét. Meiszterics László 25 éve alapította a Meistro Lovastanyát, ahol nem csupán lovagolni tanítanak, hanem a természet, a felelősség és a közösség szeretetét is átadják minden generációnak.
– Melyik volt az a pillanat vagy gondolat, amikor eldöntötte, hogy belevág? Hogyan kezdődött a lovas pályafutása?
Valójában nem én döntöttem el, hanem jó barátom, Kassai Lajos. Egy szombat délelőtt nála voltunk, dolgoztunk kicsit, délután pedig megengedte, hogy fölüljünk a lóra. Néhány nap múlva szólt, hogy szüksége lenne egy gépre, ami nekem éppen nem kellett. Megkérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha lóval fizetne. Majd egy május eleji napon megjelent tizenhárom lóval a kertek alatt, és azt mondta: „A hármat itt hagyom neked.” Nem fiatal lovakról volt szó, de nagyon jó állatokról. Így kezdődött minden.
– Mit jelentett Önnek ez a három ló?
Talán úgy lehetne összefoglalni: ettől kezdve 25 éven át azt tehettem, amit igazán szeretek. Ennél többet az ember nem kívánhat. Nagy öröm számomra, hogy sikerült rendbe tenni a korábban igencsak lepusztult harminc hektáros területet, a Kecelhegyalját.
– Volt-e konkrét célkitűzése a tanya indulásakor?
Nem igazán. Szabadidősportot szerettünk volna biztosítani a lovaknak és a közösségnek. Nem a versenysport vezérelt minket, hanem a lovak jóléte és a közösségépítés. Az elmúlt 25 évben a közösség és a kultúra őrzése, gazdagítása vált a legfontosabb eredménnyé.
– Mit jelent ez a hely a kaposváriak és a környékbeliek számára?
A tanya egyszerre szolgálja a sportot, a hagyományőrzést és a közösségi életet. Ma már szinte mindenki tudja, hol vagyunk, és sokan részt is vesznek a programokon a kicsiktől a szeniorokig. A közösség erejéről talán érdemes megemlíteni a néhány évvel ezelőtti tűzesetet: három napig letargiában voltam, de a segítségnek és a felajánlásoknak hála negyven nap alatt újjáépítettük a leégett klubhelyiséget. Ez a közösségi összefogás a mai napig érezhető.
– Miért érdemes megismerni a lovas világot?
A lovaglás nem csupán annyit jelent, hogy ülünk a lovon. Sokkal többről szól: a természet, az állatok szeretetéről, megbecsüléséről és gondozásáról. Ez felelősség, ugyanakkor életforma is, amely türelmet és odafigyelést igényel.
– Hogyan látja a jövőt, a következő generáció szerepét?
A lányom veszi át a stafétát, és biztos vagyok benne, hogy ügyesen folytatja majd a munkát. Én továbbra is részt veszek a tanya életében, és hétvégenként elvégzem a lovász feladatokat. Bár nem könnyű, számomra ez mégis örömforrás.
– Mit kívánna a 25 éves jubileum alkalmából?
Az itt kialakult szellemiségért nem aggódom, az rendben van. Ha mégis kívánhatnék valamit, azt szeretném, hogy a támogatások és pályázatok érdemek szerint jussanak el hozzánk. Szinte minden lehetőségből kimaradtunk pusztán azért, mert városon belül működünk, és az utóbbi években a lovas, lovasturisztikai pályázatokat főként az ötezer fő alatti településekre írták ki. Ha például kaposújlaki lennék, most lenne fedett lovardám, lovas panzióm, új istállóm – sok minden, ami Kaposvárt és az itt kialakult közösséget gazdagítaná.
