2026. 01. 24., szombat, 11:29
Sorsfordító időkről, békéről és felelős döntésekről beszélt Szita Károly polgármester a Digitális Polgári Körök (DPK) háborúellenes gyűlésének kaposvári állomásán szombat délelőtt az arénában. A városvezető szerint Kaposvár és az ország jövője ma ismét azon múlik, hogy a magyar út vagy a baloldali megszorítások politikája kap-e teret.
Szita Károly beszédében emlékeztetett: Kaposvár története azt tanítja, hogy a jövő soha nem alakul magától. – A jövőt alakítani kell felelősséggel, jó döntésekkel és közös akarattal – fogalmazott.
A városvezető több mint harmincéves polgármesteri tapasztalatára hivatkozva élesen különbséget tett jobboldali és baloldali kormányzás között. Mint mondta, jobboldali kormányzás idején az ország és a város épül, míg baloldali időszakokban védekezni kell a megszorítások ellen. Felidézte a korábbi baloldali kormányok intézkedéseit: elvonásokat, privatizációt, tandíjat, a 13. havi nyugdíj elvételét, amelyek szerinte elszegényedéshez és eladósodáshoz vezettek.
Ezzel szemben az elmúlt másfél évtized eredményeit sorolva hangsúlyozta: segély helyett munkát adtak, a munkanélküliség történelmi mélypontra csökkent, Kaposváron pedig ipartörténeti fejlesztések zajlanak. Három gyár épült vagy épül, nőttek a bérek és a családtámogatások, a kormány visszavette a közműveket, bevezette a rezsicsökkentést, visszaadta a 13. havi nyugdíjat, és jelentős városfejlesztések valósultak meg.
Szita Károly szerint mindez annak a közös munkának az eredménye, amely Kaposvárt az elmúlt száz év legnagyobb fejlesztési korszakához juttatta: megépült a 67-es gyorsút, az aréna, a színház, a közlekedési központ és a versenyuszoda. – Ezek nem ígéretek, hanem tények” – hangsúlyozta.
Beszédének zárásában a közelgő döntések súlyára hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott: ma arról kell dönteni, hogy béke vagy háború, fejlődés vagy megszorítás, magyar ország vagy bevándorlóország legyen a jövő. A baloldali politikai erőket adóemeléssel és elvonásokkal vádolta, figyelmeztetve: a Tisza Párt ugyanazt kínálja, amit az elődei, és ennek az útnak mindig elszegényedés a vége. – Ezt már láttuk, és nem kérünk belőle még egyszer – zárta beszédét.
