2025. 10. 06., hétfő, 19:51
Mintegy öt év rektorként, egy friss állami kitüntetés és egy stílus, ami kilóg a sorból. Gyuricza Csaba, a MATE rektora nem hagyományos vezető: szerinte a siker titka a csapatmunka, a jókedv és az, hogy a munka egyben szenvedély is legyen. Gyuricza Csabával beszélgettünk.
Augusztus 20-án rangos állami kitüntetést vehetett át, amelyhez szívből gratulálunk! Rektor úr, mit jelent önnek ez az elismerés, hova helyezi a „polcon”?
– Nagyon büszke vagyok rá. Bár életem során több kitüntetést is kaptam, ez az állami szintű elismerés különösen fontos számomra, mert nemcsak egyéni munkát díjaz, hanem azt a csapatmunkát, amit a MATE közösségével végzünk immár öt éve. Ez a díj annak az összefogásnak szól, amely a magyar agrárkutatást és agrárfelsőoktatást nemzetközi szinten is az élvonalba emelte.
Említette, hogy nem egyéni elismerésnek tartja a díjat. Mekkora csapat dolgozik Ön mellett a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen?
– Óriási. Közép-Európa legnagyobb agrárfókuszú felsőoktatási intézménye vagyunk, hat kampusszal, több képzési hellyel és közel háromezer munkatárssal. Sokszor mondom, hogy én vagyok a karmester, de a hangszereken nem én játszom, hanem azok a kollégáim, akik nap mint nap végzik a munkát. Az én feladatom az irányítás, a szervezés, de a siker a teljes közösségé.
Amikor a MATE megalakult, komoly küldetést fogalmazott meg. Ehhez nyilván személyes elhivatottság is kell.
– Valóban, ez küldetéstudat nélkül nem menne. Egész életemet az agráriumban töltöttem: dolgoztam az agrárkutatásban, irányítottam a hazai kutatóintézeti hálózatot, voltam az MVH elnöke is. Ezek a tapasztalatok most, amikor egy egyetemet vezetek, nagyon jól hasznosulnak. Úgy érzem, mindez hozzájárul ahhoz, hogy sikeres és eredményes legyen az agrárfelsőoktatás Magyarországon.
A külső szemlélő számára is jól látható ez a rengeteg munka, megjelenés, szereplés, utazás. Mi motiválja nap mint nap?
– Ehhez tényleg kell egy küldetéstudat, hiszen én gyakorlatilag nem is munkaként tekintek a hivatásomra. Ez egy szerencsés találkozás: imádom, amit csinálok. Gyakorlatilag éjjel-nappal szolgálatban vagyok, még sportolás közben is azon jár az agyam, hogyan tudnánk – mi, a MATE közössége – jobbak lenni. Ugyanakkor mindez folyamatosan feltölt, mert látom az eredményeket, és tudom, hogy jó irányba haladunk. A célom, hogy a magyar agrárfelsőoktatás a történelem legsikeresebb korszakát élje, hiszen ezzel az egész agrárium fejlődését szolgáljuk.
Lassan az első rektori ciklusa végén jár. Ha mérleget von, hol tart most a MATE?
– Ha optimista vagyok, azt mondom: félúton. Körülbelül hét éve dolgozunk ezen a projekten, ebből két év volt az előkészítés, és immár öt éve működik a MATE. Ma már a világ 100–150 legjobb agrárfelsőoktatási intézménye között jegyeznek minket – erre korábban nem volt példa. De nem állunk meg: 2030-ra szeretnénk az első százba kerülni, és Közép-Európa vezető agrárintézményévé válni. Megvan hozzá minden adottságunk.
Sokan mondják Önről, hogy nem egy „hagyományos” rektor. Egyetért ezzel?
– Őszintén szólva nem is tudom, milyen a hagyományos rektor. Nekem van egy saját stílusom, amit nem fogok megváltoztatni. Azt gondolom, lehet első számú vezetőnek lenni úgy is, hogy az ember nem karót nyelt, megközelíthetetlen, hanem éppen ellenkezőleg: közvetlen, elérhető, együttműködő és jókedvű. Az elmúlt évek eredményei azt mutatják, hogy ez a stílus működik – és megkockáztatom, talán inspiráló is a környezetem számára.
Ennyi munka mellett hogyan tud feltöltődni?
– Leginkább sporttal. Ez nekem alapvető része az életemnek – futok, edzek, ilyenkor születnek a legjobb ötleteim. A kollégáim néha viccesen mondják is, hogy talán kevesebbet kellene sportolnom, hogy kevesebb új ötletem legyen. Emellett fontos a család, az utazás és a kikapcsolódás. Az év végén mindig szánok időt egy-két hét teljes feltöltődésre – ez segít, hogy új energiával kezdjem az új évet.
