2025. 07. 19., szombat, 11:52
Van az úgy, hogy az élet egyensúlya megbillen. Egy vihar, egy unatkozó traktoros, vagy csak az univerzum szeszélye – és máris ott találjuk magunkat szemtől szembe egy újabb kérdőjellel: mit keres egy szalmabála a Desedában?
A látvány magáért beszél. A békésen fodrozódó víztükör ölelésében, mintha csak egy pihenőhelyet keresne, ott ringatózik egy makulátlan aranybarna szalmabála. Olyan, mint egy vidéki Titanic – csak kicsit kerekebb, kicsit szárazabb, és senki sem kiabál róla, hogy „I’m the king of the world!”. Bár ki tudja, lehet, hogy egy kóbor vakond így érzi odabent.
A történet eredete homályos. Talán a legutóbbi vihar sodorta ide, talán egy traktoros úgy döntött, szobrászkodik a tóval, vagy csak egy jókedvű természetbúvár szerette volna meglepni a horgászokat valami új díszlettel. Mert valljuk be, nincs is annál szebb, amikor a reggeli etetés helyett egy lebegő bálába akadsz bele. Ez már nem is horgászat – ez performanszművészet!
A szalmabála ugyan nem beszél, de a jelenléte üzen: néha el kell engedni a földet, és hagyni, hogy az árral sodródjunk. Még akkor is, ha alapvetően arra születtünk, hogy egy mező szélén álldogáljunk.
Addig is, amíg kiderül, hogy a Desedai Bálabált ki szervezte, mi csak remélni tudjuk, hogy a bála boldog, a horgász türelmes, és senki nem próbálja meg letakarni egy ponyvával, mert “nem illik oda”.
