2025. 06. 24., kedd, 18:02
Egy kiállítást is berendeztek a Rippl-Rónai Múzeumban, melyet november közepéig lehet megtekinteni.
Kaposvár ismét a népi faragóművészet országos központjává vált: idén június 21-én a Rippl-Rónai Múzeum és a somogyi Vármegyeháza adott otthont az id. Kapoli Antal emlékére megrendezett XXXIV. Országos Faragópályázat kiállításnak és a hozzá kapcsolódó szakmai konferenciának.
A Magyar Művészeti Akadémia Pécsi Regionális Munkacsoportjának beszámolója szerint az esemény több intézmény együttműködésének köszönhetően valósult meg: a Hagyományok Háza kiemelkedő szerepvállalása mellett a Magyar Művészeti Akadémia is támogatta a színvonalas tárlatot és találkozót, ami egyben kulturális „üzenet” is – a hagyomány és a kortárs művészet párbeszédéről, valamint a kézműves örökség újraértelmezéséről szól.
Az idősebb Kapoli Antal pásztorfaragó mester előtt tisztelgő esemény az elmúlt évtizedekben az ország egyik legjelentősebb népi iparművészeti seregszemléjévé vált. Idén különleges aktualitást adott a rendezvénynek az új helyszín: a kiállítást és a konferenciát idén Kaposváron, a somogyi vármegyeszékhelyen rendezték meg. Gosztonyi Zoltán, a népművészet mestere, az MMA Pécsi Regionális Munkacsoportjának tagja, a konferencia levezető elnöke így fogalmazott: „A kiállítás így visszatért egy földközeli, autentikus közegbe” – hiszen Kapoli Antal is Somogyban született, ott élt és alkotott, művészete mélyen kötődik a dél-dunántúli pásztorkultúrához.
A Rippl-Rónai Múzeum időszaki kiállítóterében megnyílt tárlat nemcsak a pásztorművészet forma- és motívumkincsének méltó reprezentációja, hanem a kortárs alkotók egyéni látásmódját és technikai tudását is bemutatja. Dr. Szabó Magdolna, a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa a kiállítást megnyitó beszédében úgy fogalmazott: a kortárs alkotók új értelmet keresnek a régi technikákban, „hogy ma is érvényes, élő és használható darabok szülessenek, hogy a tevékenység és az alkotás maga is a mindennapok részévé váljon”. A kiállított művek pedig „érzékeny vallomások arról, hogyan lehet a múlt örökségét a legnagyobb alázattal tovább vinni”.
Az ünnepélyes megnyitón Szita Károly, Kaposvár polgármestere, valamint dr. Ábrahám Levente, a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója is köszöntőt mondtak. A megnyitót zenei hangulatfestéssel Czigány Tamás hagyományőrző dudás tette emlékezetessé.
A XXXIV. Országos Faragópályázat eredményei és szakmai konferencia
A díjátadón Bereczky Csaba fafaragó, a népművészet mestere, népi iparművész, az MMA rendes tagja az ötfős zsűri nevében értékelte a pályaműveket, hangsúlyozva a művek kiemelkedő mesterségbeli színvonalát. A Kapoli Vándordíjat Bujtor Tibor, népi iparművész vehette át Benedek Krisztina, a Hagyományok Háza, Népi Kézművesség és Népi Iparművészeti Szakcsoport szakmai vezetője és Fehér Vilmos Lajos, a 2022-év Kapoli-vándordíjasa közreműködésével.
A díjazottak között szerepeltek:
- Mester díj: Kasza Miklós, Kovács Zoltán, Szabó László Zoltán
- FolkTrend díj: Kovács Alajos
- Kaposvár város különdíja: Major Péter
- Somogy Vármegye különdíja: Czigány Tamás
- Az MMA támogatásával adható Egyesületi különdíj: Fehér Vilmos, MMA-ösztöndíjas
További különdíjakat kaptak: Balogh Mihály, Skáfár József, Szabó Csaba László, Waum Péter Máriusz, Kovács Ernő, Kovács Alajos, Irimiás László, Demeter Miklós, Béndek Tamás, Bakai István – ezáltal a pályázat nemcsak a szakmai, de a közösségi megbecsülés eszköze is lett.
A kiemelkedő színvonalú pályaműveket a Rippl-Rónai Múzeum első emeleti időszaki kiállítóterében tekinthették meg a résztvevők: találkozhattak fából és csontból készült munkákkal, Kapoli Antal műveinek formavilágát hűen követő alkotásokkal, továbbá a népművészetből ihletet merítő, azt modernebb kontextusba ágyazó munkákkal egyaránt.
A díjátadón jelentették be azt is, hogy Kiss István fából készített szobrot Kapoli Antalról – e művet pedig ünnepélyesen a Rippl-Rónai Múzeumnak ajándékozta.
A kiállítás idén november 16-ig tekinthető meg.
A rendezvényt színvonalas szakmai konferencia koronázta meg, amelyen a pásztorművészet tárgyi kultúrájától kezdve a szaru- és csontművességen át egészen a kortárs kapcsolódásokig terjedt az előadások spektruma. A konferencia szakmai irányítását Gosztonyi Zoltán látta el, aki az előadók kiválasztásában is kulcsszerepet vállalt. „Ha már ennyi kiváló szakember összegyűlt a kiállítás apropóján, úgy gondoltuk, adjunk lehetőséget a mélyebb szakmai párbeszédre is” – fogalmazott.
A szakmai konferencia előadói és a kapcsolódó témakörök voltak:
- Harangozó Imre: A pásztorfaragás szemléletéről
- Dr. S. Kovács Ilona Zsuzsanna: Szaruművészet a 19. században
- Dr. Hidán Csaba László: Csonteszközök a sztyeppei népeknél
- Platthy István: Ifj. Kapoli Antal és Platthy György barátságáról
- Gyenes Tamás: Az ácsolt ládák mestersége
- Fehér Vilmos: A spanyolozás módszertana
- Czigány Tamás: Palackba zárt imádságok: üvegkálváriák – türelemüvegek
A népművészet kortárs terei és jövője
A rendezvény átfogó üzenetét érzékletesen fogalmazta meg Gosztonyi Zoltán: „A múlt a tradíciókon keresztül él tovább. A XXI. században is olyan tárgyakat kell alkotni, amik élő funkcióval bírnak. A cél az, hogy a hagyományos formákból mai, működőképes alkotások szülessenek: lakáskultúrában, öltözködésben, ékszerek formájában. Mindehhez pedig a tradíció megismerése és készségszintű használata elengedhetetlen.
Ezt megerősítette Szatyor Győző, az MMA Pécsi Regionális Munkacsoportjának a tagja, faműves népi iparművész, a népművészet mestere is, aki szerint a hagyomány nem csupán múltidézés: élő tudás, amelyből a jelenben kell funkcionális, használható tárgyakat létrehozni. Úgy látja, az egyéni alkotói szabadság a népművészetben is meghatározó – de ez akkor bontakozhat csak ki, ha az alkotó mélyen ismeri az anyagot, a szerszámokat, a technikát és a hagyományokat. Így valósulhat meg az, amikor egy mester már nemcsak másol, hanem hozzá is tud tenni valamit a munkájához – funkciót, egyéni megoldást, stílust –, ezáltal gazdagítva a hagyományt.
Gosztonyi Zoltán kiemelte továbbá, hogy a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramja nagyban segíti az utánpótlás-nevelést, új szellemi lendületet adva a népművészeti mozgalomnak.
A XXXIV. Országos Faragópályázat tehát nemcsak a népművészet múltjáról, hanem annak jelenéről és jövőjéről is szólt. A kiállított tárgyak, a bemutatók és a konferencia előadásai egyaránt azt üzenték: a hagyomány nem csupán a múzeumok falai közt hivatott létezni, hanem élő, személyes, közösségi erőforrás. A pályaművek bemutatásának új otthont adó Kaposvár méltó házigazdája volt egy olyan rendezvénynek, amelyet a szervezők és résztvevők reményei szerint a jövőben is háromévente viszontláthatunk – a hagyomány tiszteletét szem előtt tartva, a kortárs alkotók nyelvén.
