2025. 02. 02., vasárnap, 13:48
Február 2-a Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, a római katolikus egyházban ekkor ünneplik Szűz Mária „megtisztulását”. Nevezetes időjárásjósló napunk is. Nemcsak faluhelyen, hanem a városlakók körében is tudnak a medvemeteorológiáról.
Február 2-án a római katolikus egyházban Szűz Mária „megtisztulását” ünneplik, azt az eseményt, amikor a mózesi törvény értelmében a Kisjézust bemutatta a templomban. A mai gyertyaszentelés és a gyertyás körmenet hagyománya már a 4. század óta él Rómában, szándékosan tették erre a napra, egy pogány szokást szorítottak ki vele. A szentelt gyertya már az ókeresztény kor óta Krisztus jelképe: magát felemészti, hogy másokat szolgálhasson.
A régiek mindig tartottak otthon szentelt gyertyát, hitük szerint megvédte őket a villámlástól és a jégesőtől, sokféle betegséget gyógyítottak vele, elhárította a gonosz kísértését. Vihar idején is szentelt gyertyát gyújtottak, mire az elégett, a vihar is elmúlt fejük fölül (Somogyjád). A szentelt gyertya végigkíséri a hívő embert egész élete folyamán: hajdan szentelt gyertyát gyújtottak a még megkereszteletlen gyermek ágya fejénél, és ezt adtak a haldokló ember kezébe is.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napja nevezetes időjárásjósló napunk is. Nemcsak faluhelyen, hanem a városlakók körében is tudnak a medvemeteorológiáról. Ezen a napon kijön a barlangjából, és ha meglátja az árnyékát (mert szép, napsütéses idő van), akkor még visszabújik, mivel szerinte messze van a tél vége. Ha viszont borús, téli idő van, akkor már kint marad: a rossz idő hamarosan elmúlik, és közel van a kitavaszodás.
Szennában úgy mondják, ha gyertyaszentelőkor besüt a nap a szobába, várhatjuk, hogy még „befú a porzó”, negyven napig csúnya idő lesz. A gölleiek szerint Ha besüt a gyertyaszentülő, / akkor a szürödet vödd elü!” Egy másik mondás szerint: „Amig besüt a nap, addig bever a hó!”
A mesztegnyőiek, karádiak, bizeiek szerint gyertyaszentelőkor „már minden fa tövébe egy szál gyertya ég. Az már olyan meleg, hogy elolvad a hó a fának a tövébe. Valószínűleg egyik régi kalendáriumból származik a lábodiak ide vonatkozó mondókája:
Gyertyaszentelőkor nincs vége a télnek, dúdolását halljuk az északi szélnek.”
Meleg tél, hideg tavasz, gyümölcsfavirágra havaz.”
A kapolyi hagyomány szerint a jószágtartó gazdák ennek a napnak az időjárásához mérték a jószágok etetését. Ha napos idő volt, szűkebbre vették az adagot, mert még sokáig tart a tél; vigyázni kell, hogy az élelem kitartson tavaszig.
