Pogány Judit Kaposvár új díszpolgára

1944. szeptember 10-én született Kaposváron. Nem volt könnyű gyerekkora, hiszen az államosítás idején mindenétől megfosztották a családot, kultúrmérnök édesapját politikai okokból be is börtönözték és szabadulása után is csak nehezen tudott elhelyezkedni, végül 1953-ban meg is halt.

Édesanyja súlyosan megbetegedett, ezért őt és bátyját budapesti rokonok vették magukhoz, akik vállalták a gyámságot. Valódi nevelőanyja a család háztartási alkalmazottja, Gábor Etelka volt.

Kaposváron, Budapesten és Békéscsabán végezte az iskoláit, s 1963-ban az alföldi városban érettségizett. Időközben zeneiskolába, szertornára, népi táncra és szavalóversenyekre járt. Korán beleszeretett a színészetbe; már háromévesen felmászott a zongoraszékre, hogy a vendégeknek énekeljen. „Persze kamaszkoromban akartam lenni csillagász, mérnök, erdész, jogász, a jogi egyetemet el is kezdtem levelezőn, de a színház végül kiütéssel győzött” – mondja.

Mivel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára nem vették fel, a középiskola után visszaköltözött Kaposvárra, és rövid ideig forgalmistaként dolgozott a kaposmérői állomásfőnökségen, majd néhány év bérszámfejtés után adminisztrátor lett a megyei bíróságon. Egy amatőr színészcsoporttal azonban jelentkezett a Ki mit tud? tévés vetélkedőre, s a műsort látva egy meghallgatást követően 1965. november 1-jén segédszínésznek szerződtették a Csiky Gergely Színház vezetői.

Igazi tehetségét Zsámbéki Gábor rendező fedezte fel, s 1970-ben Komor István igazgatása alatt színészi besorolást kapott.

Első kaposvári korszakában fejlődött érett, kiforrott művésszé. Számtalan színészi alakításért kapott; díjai közül a legelsőt már Kaposváron 1972-ben kapta Weöres Sándor a Szent György és a sárkány című darabban Uttaganga, a bolond királylány alakításáért. Később eljátszotta többek között a Pinokkió címszerepét, Shakespeare Ahogy tetszik című színművében Rosalindát, Csehov Ivanovjában Anna Petrovnát és Ödön von Horvát Mesél a bécsi erdő című darabjában Mariannt.

- Ha pályám kezdetén én nem pont Kaposvárra kerülök, lehet, hogy az egész sorsom másként alakul – mondja. – Az ottani színházban kialakult egy közös színházi ízlés és Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ascher Tamás, Szőke István, Ács János, Gothár Péter, Gazdag Gyula és Jeles András rendezők elfogadták és szerették a játékomat. Egyébként a színház legfőbb értéke mindig az együtt gondolkodás képessége volt.

1978-ig a kaposvári teátrum művésze, majd ő is a Nemzeti Színházban folytatta a pályáját. Két év múlva azonban visszatért Kaposvárra, ahol 1995-ig játszott, ezután szabadúszó lett, 2004-ben pedig Mácsai Pál hívására az Örkény István Színház társulatához csatlakozott.

Miként a Csiky Gergely Színház, úgy ő maga is vállalt közéleti szerepet szülővárosában. 1990-ben – az SZDSZ pártlistájáról – bekerült a kaposvári képviselő-testületbe, és tagja volt az oktatási, tudományos és kulturális bizottságnak. A rendszerváltozást követő első ciklusban, négy éven át vett részt a közgyűlés munkájában.

Sajátos alkatú és orgánumú színésznő. Művészi skálája igen széles, mind tragikus, mind komikus szerepeket szikrázó tehetséggel kelt életre, gyermekdarabok suta bájú figurájaként éppoly kiváló, mint súlyos tragédiák hősnőjeként. A nagy teherbírású és kísérletező kedvű művész mégis úgy érzi, hogy az igazi, a színészt próbáló feladat számára a gyenge, sérült, kiszolgáltatott emberek megjelenítése. Szinte önmarcangoló lelkiismeretességgel készül a szerepeire, mindig a teljes és hiteles alakításra törekszik. „Akkor tudtam igazán nagyot dobni – vallja –, amikor nem rutinra, ügyességre volt csupán szükség, hanem az empátiámra. Azt hiszem, ezért dolgoztak velem szívesen az ország legjobb rendezői.”

Számos emlékezetes színházi alakítása között ott van Charlotte Corday a Marat halála 1981-es, színháztörténeti jelentőségű előadásában, Orbánné Örkény Macskajátékában, Ariel A viharban, Erna az Elnöknők című Werner Schwab-darabban vagy Emerenc Szabó Magda az Ajtó című regényéből készült adaptációban. Filmszerepekben is kiemelkedő teljesítményt nyújt, az Ajándék ez a nap és a Zuhanás közben című filmek a legjobb női alakítás díját hozták el számára, s az 1982-es Panelkapcsolatban is felejthetetlen. A főszereplésével forgatott Újratervezés 2014-ben megkapta a berlini nemzetközi rövidfilmes verseny fődíját. Ezenkívül a legkeresettebb szinkronszínészek közé tartozott; annak, hogy a kis Vuk vagy Szaffi is az ő hangján szólalhatott meg, nagy szerepe volt a kedves rajzfilmek sikerében. Hangoskönyvei szintén népszerűek.

A Jászai Mari-díjjal 1978-ban jutalmazták, 1987-től Érdemes Művész, 1990-től a Komor István-emlékgyűrű birtokosa. 1997-ben az Év Színésznője, 2023-ban a Nemzet Színésze lett. 2008-ban – a mesefiguráktól a drámai szerepek megformálásáig terjedő, sokoldalú színészi teljesítménye elismeréseként – megkapta a Kossuth-díjat. 2010-ben a Halhatatlanok Társulatának tagjává, 2024-ben a Csiky Gergely Színház örökös tagjává és Budapest díszpolgárává választották.

„A színház jobbító erejében hiszek – mondja. – Egy jó előadás után sosem úgy jössz ki a színházból, ahogy bementél. A színház helyreigazítja a néző értékrendjét, felpiszkálja az igazságérzetét.”

Már nem él Kaposváron, de érzelmileg továbbra is erősen kötődik a szülőföldjéhez. Saját bevallása szerint minden valóban fontos dolog itt történt meg vele.