2025. 01. 19., vasárnap, 14:30
A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremmel az elsők között kitüntetett Merész László száztíz évvel ezelőtt született Kaposváron. Unokája szerint a páncélos hadnagy az Isten, család, haza szavakkal leírható értékrendet vallotta magáénak egész életében.
– A katonai erények részei és gazdagítói az általános emberi erényeknek. Ezért a Merész Lászlót jellemző találékonyságot és bátorságot, a kitartást, a közösségért való helytállást és mindenekelőtt a hazaszeretetet nem csupán a katonák tekinthetik példának, hanem mi, civilek is, kaposváriak és nem kaposváriak, valamennyien – mondta beszédében a város alpolgármestere, aki szerint a beszédes név viselője a második világháború igazi katonahősévé vált. Borhi Zsombor a pénteki megemlékezésen felidézte Kaposvár katonavárosi hagyományait, hangsúlyozva, hogy a város közterületein számos tábla, szobor és obeliszk idézi meg a közös múlttá vált hadtörténet kiemelkedő alakjait, szívfájdító és dicsőséges eseményeit.
Illésfalvi Péter hadtörténész részletesen felidézte Merész László azon hőstettét, amelynek elismeréseként két és fél évvel később megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet. A tartalékos zászlós 1941. augusztus 6-án ukrán területen, Umany közelében felderítés közben maroknyi katonájának élén képes volt megadásra kényszeríteni a sokszoros túlerőben lévő szovjet lovasságot. A kitüntetés értékét jól mutatja, hogy a második világháború idején a mintegy tizenöt-húszezer tiszti rendfokozatban szolgáló magyar tartalékos közül összesen 22-en érdemelték ki az elismerést.
– Kissé közhelyen, ámbátor igaz módon szokták mondani, nem mindegy, milyen világot hagyunk a gyermekeinkre. Ez egy fontos üzenet, de van egy még fontosabb, mégpedig az, hogy nem mindegy, milyen gyermekeket hagyunk az utánunk következő világra – mondta Illésfalvi, majd a jelenlévő kadétokhoz fordulva azt kérte, olyan példaképeket állítsanak maguk elé, akik az önmegtagadás önfegyelmezés példáját mutatták. – Az ilyen erények segítségével érhettek el sikereket az egyéni életetekben és a társadalomban is – hangsúlyozta a hadtörténész.
A vitézzé avatott derék katonának a kommunista hatalomátvétel után nem volt maradása Magyarországon.
– 1945 után nem lehetett beszélni ezekről a hősökről, nevük a feledés homályába veszett. Éppen ezért meg kell ragadni minden alkalmat, hogy méltassuk őket, és emlékezve emlékeztessünk rájuk másokat is – indokolta az ünnepséget a kezdeményező Huszár András amatőr történelemkutató.
A megemlékezésen jelen volt a katonahős unokája is, aki megosztotta nagyapjához fűződő élményeit.
– Nagy hazaszeretettel volt Magyarország iránt, utolsó kívánsága az volt, hogy halála után hozzák haza a hamvait Ausztráliából.
Merész István úgy fogalmazott: igyekszik a saját gyermekeinek is átadni azt az értékrendet, amelyet nagyapjától és édesapjától tanult.
– Tisztességet, erkölcsöt kitartást és mérhetetlen tiszteletet örököltem – állította.
