2024. 10. 23., szerda, 18:28
Örökre megpecsételte a sorsunkat, olyan hitet és erőt adott nekünk a lakiteleki találkozó, s ez a hit és erő a mai napig tart – mondja csaknem négy évtized elteltével dr. Csordás Endre kémiatanár, aki a rendszerváltoztatás idején a Magyar Demokrata Fórum (MDF) kaposvári szervezetének egyik alapítójaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi demokratikus politikai élet kialakításában. Kaposvár közgyűlése idén neki ítélte a Szabadságért Kaposvár Emlékérmet.
Komoly hajtóerő mozgathatta, hogy egyetemi tanárként a politika terepére merészkedjen, különösen a rendszerváltoztatás idején…
Gyerekkori élményem, hogyan verték bele édesapámat – szó szerint – a termelőszövetkezeti világba a kommunisták. Elvették a gyönyörű lovait, a teheneit és a földjét, legfőképpen pedig azt a lehetőséget, hogy a szabad akaratunk szerint alakítsuk az életünket. Döbbenetes, hogy a szüleim miket éltek át. Akkor tudat alatt megfogalmazódott bennem, hogy ezt a világot én nem akarom tovább élni.
Ez még az ötvenes években volt, akkoriban – 1956 csodálatos napjai kivételével – aligha látott bárki esélyt arra, hogy belátható időn belül véget érhet az a korszak. Miben lehetett bízni?
Megpróbáltuk kizárni a külvilágot, a kommunisták által meghirdetett ideológiákat. Keresztény értékrend szerint éltünk, azt vallva, hogy szeretettel, munkával tovább lehet lépni, és meg lehet valósítani az álmainkat. Elmondhatatlan, hogy milyen segítséget kaptam a szüleimtől. A kitartást, az akaraterőt, a szándékot arra, hogy magasabbra emelkedjek, s hogy kitörjek abból a vad és embertelen világból, amit a szocializmus jelentett.
Ennek egyik lehetőségeként a felsőfokú tanulmányait követően egyetemi kémiatanár lett Kaposváron. A tanrend mellett át lehetett adni valamit abból az értékrendből, amit kapott?
Az volt az ars poeticám, hogy értő, okos és művelt emberfőket neveljünk, akik az életbe kikerülve ne csak a mának éljenek, hanem figyeljenek a jövőre is. Ahhoz, hogy a napi feladatukat teljesíthessék, és a közösségért is cselekvő, a szabad akaratukat érvényesíteni képes emberekké váljanak, óhatatlanul is beszélni kellett a világban zajló folyamatokról.
Aztán elérkeztünk a nyolcvanas évekig, és valami megmozdulni látszott.
Mindig jelen volt a gondolataimban, hogy vajon milyen módon élhetnék szabadabban. 1985-től kezdődően a fonyódi Helikon író-olvasó találkozókon gyűltek össze a kor nagy irodalmárjai. Minden átbeszélgetett éjszaka után úgy jöttünk haza, hogy itt érlelődik valami.
Innen már csak egy lépés volt Lakitelek. Hogyan jutottak el a nevezetes találkozóra?
Lezsák Sándorról, az erősen szervezkedő lakiteleki költőről és íróról Csoóri Sándor beszélt nekünk először, és feleségemmel rajta keresztül jeleztük, hogy szívesen részt vennénk a találkozón. Nem mondhatnám, hogy nem volt bennünk félelem, de azt legyűrte, hogy akartuk a szabadságot. Így aztán beültünk a Daciánkba, és a Lezsák Sándor által rajzolt térkép alapján megérkeztünk Lakitelekre.
Ma már tudjuk, a rendszerváltoztatás egyik legfontosabb eseményén vehettek részt.
Abban az elhíresült sátorban olyan döbbenetes élményt kaptunk, ami örökre megpecsételte a magán- és a politikai életünket is. Elhatároztuk, hogy a lakiteleki szellemiség szerint fogunk élni és cselekedni.
És hamarosan megalapították az MDF kaposvári szervezetét.
Lezsák Sándor következetesen, országszerte folytatta a szervezkedést, s ő kért meg, hogy a lakiteleki találkozón szintén részt vevő Lévai Józseffel alapítsuk meg a kaposvári szervezetet. Szerénytelenül mondom, egy hónap alatt több százan lettünk. Éjjel-nappal mentünk, szerveztünk, megtaláltuk azokat az embereket, akikre számíthattunk, akikről tudtuk, hogy hasonlóan éreznek, s hasonló akaraterővel bírnak. Óriási várakozással tekintettünk az első szabad országos választás elé, megkönnyebbülést érezve, hogy végre magunk mögött tudhatjuk a kommunista évtizedeket.
Ma sokan mégis csalódottan tekintenek vissza a rendszerváltoztatásra. Mi lehet ennek az oka?
Azt hittük, hogy sokan vagyunk, később azonban rájöttünk, hogy mégsem voltunk elegen ahhoz, hogy a mindennapok világában megtartsuk azt a lakiteleki eszmeiséget, amit célul tűztünk magunk elé, s ami természetesen párosult ’56 eszmeiségével is. Merthogy az egész gondolat abból szökkent szárba, amit a szabadságharcosok megálmodtak. De óriási öröm, hogy magát a szellemiséget át tudtuk örökíteni…
_______________
Az interjú és a videó a dr. Csordás Endrével folytatott hosszabb beszélgetésünk alapján készült.
