2024. 06. 04., kedd, 15:17
104 évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békediktátumot. Kaposvár közössége a hagyományokhoz híven a Berzsenyi parkban emlékezett a Nemzeti Összetartozás Napján.
A Déryné Vándorszíntársulat, a MATE Rippl-Rónai Intézet másodéves színművész szakos hallgatói és a Somogy Táncegyüttes közös műsora teremtett meghitt hangulatot a Nemzeti Összetartozás Napján a Berzsenyi parkban tartott megemlékezésen.
Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója beszédében a kisebbségi lét nehézségeiről szólt.
– Eddig bármilyen többségi nemzet uralkodott a kárpátaljai magyarok felett, mindnek egy célja volt: asszimilálni bennünket, kiűzni a magyar kultúrát még a szívünkből is. A legnagyobb bosszúságukra mégis megmaradtunk és maradunk, mint a kő.
A szónok kiemelte, büszke Kaposvárra, amelynek hősi hallottaival kutatóútja során mindenhol találkozott, így Szibériában, Kazahsztánban és a Baltikumban is. – A kaposváriakra ma is büszke vagyok, hiszen nehéz időkben, lélekben, testben velünk vannak, adományaikkal próbálják csökkenteni fájdalmunkat, tartani bennünk a lelket.
Az orosz-ukrán háború kapcsán úgy fogalmazott: a harmadik világháború küszöbén Kárpátalja küzd a túlélésért. – Küzdünk azért, hogy megmaradjunk ott magyarnak, ahol apáink, nagyapáink már küzdöttek a túlélésért. Köszönet illeti a történelmi egyházainkat, a civil szervezeteket, mindenkit, aki ebben a nehéz helyzetben otthon maradt.
Dupka György hangúlyozta: a hadra fogható kárpátaljai férfiak egy része az anyaországban keresett oltalmat, másik részük bujkál, míg vannak, akik nem kerülhették el sorsukat és a frontra vitték őket. – Azt kérik a frontról, hogy küldjünk magyar papot, magyar zászlót, mert ott megengedik, hogy magyar lobogó alatt haljanak meg. Fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy egyre több koporsó érkezik vissza Kárpátaljára. Továbbra is a békéért fohászkodunk, egyedül csak a béke menthet meg minket. Hiszen minél tovább tart a háború, annál kevesebben leszünk Kárpátalján.
Hozzátette: a háború mellett még a belső támadásokkal is meg kell birkóznia a kisebbségben élő magyarságnak. – Mi továbbra is tiszteljük Ukrajnát, az ukrán nyelvet, irodalmat, de elvárjuk, hogy ők is tiszteljék a magyarságunkat és ne fosszanak meg bennünket jogainktól – utalt a nyelvtörvény folyamatos csorbítására Dupka György.
Az egykor 150 ezres magyarság már így is 90 ezerre csökkent – érzékeltette a veszteséget Dupka György. A szónok azt kérte a kaposváriak közösségétől, hogy továbbra is gondoljanak a kárpátaljai magyarokra. – A gondolat telepatikus, átmegy a határon túlra is. Ez erősít minket nyelvünk, kultúránk, fizikai egységünk fenntartásában. Igyekszünk megmaradni az anyaország védő oltalma alatt.
Az esemény zárásaként a jelenlévők Párkányi Raab Péter szobránál helyezték el a megemlékezés virágait.
